Egyedül álló anyucik néha gondoltok magatokra is?

Én most vagyok 26 és szintén van egy kisfiam, ám ő már 4 éves, óvodás nagyfiú. Rengeteget dolgozom, hogy mindent meg tudjak adni neki, nincs időm töprengeni az életemen hála Istennek. Esténként még mindig sírva alszom el, de napközben nem sajnálhatom magam, muszáj, hogy a fiamnak egy mosolygós anyukája legyen. Most még úgy érzem, hogy soha nem tudnám az életemet egy másik férfi oldalán elképzelni, így nem is keresgélek. Az a helyzet, hogy még mindig a férjemet szeretem, habár tudom, soha nem lehetünk már együtt. (sajnos 2 évvel ezelőtt egy balesetben meghalt a férjem) Egyszerűen nem tudok túllépni az elvesztésén és talán nem is akarok.