Te hogy nevezed a gyereked apját magatok között, illetve ha másnak beszélsz róla?

Szólítani sokféleképp szoktam, de a nevén elég ritkán (csak ha mérges vagyok), mert a nagyobbik gyereket is ugyanúgy hívják (nem közös, kétéves kora óta neveli a férjem, szóval nem direkt lett ugyanaz a nevük).

Szivem, hé, életem, maki, vagy néha mondom neki, hogy apjuk, ő meg nekem, hogy anyjuk.

Ha a gyerekeknek beszélek róla, akkor apa, ha ismerősöknek, akkor a nevét mondom (ha olyannak, akik a gyerekeket is ismerik, akkor hozzáteszem, hogy a szakállas, mert ugye a nagyobbik gyereket is így hívják), ha idegennek, akkor csak szimplán a férjem. Sose emlegettem úgy másnoknak, hogy "apa", az az én apám lenne, bár őt meg úgy emítem, hogy apukám, ha idegennek beszélek róla.

A keresztnevén (illetve az abból képzett becenevén) szólítom. A gyereknek is így beszélek róla, ismerősöknek is, idegeneknek „férjem”-ként hivatkozom rá.

Egyébként érdekes, mert ennek köszönhetően a gyerekünk sokáig minket a keresztnevünkön szólított (vagy keresztnév+papa/mama), másoknak is így emlegetett, ezért az oviban én voltam az egyetlen anyuka, akinek minden gyerek tudta a keresztnevét, és mikor érte mentem, harsányan kiabálva, a nevemen szólítva köszöntöttek. Cukik voltak. De rég volt! :)