Mi a megoldás, ha ennyire eltérnek a 2. gyerekről alkotott terveink a párommal?
Szakításon kívül, mert nagyon szeretem a páromat, de most ebben nincs kiegyezés, hátha itt tud valaki okosat mondani, estleg volt ilyen helyzetben.
Én 28 éves férfi vagyok, párom 25 éves. 7 éve vagyunk együtt és van egy 4 éves kislányunk.
A párom mostanában folyon 1 téma körül kering: jöjjön a 2. gyerek. Nem anyagi megfontolásból tartom korainak, 24 éves koromban örököltem dédapámtól egy házat, amit kemény munkával mostanra újítottam fel az utolsó deszkáig, kialakítottuk az udvart, mindent ami az álmunk volt, berendeztük szépen. Nagyon le volt lakva. Én szakácsként dolgozom Ausztriában (ingázom, de nincs messze, 20 perc autóval, Osztrák határszél), a párom a rendőrségen dolgozik irodán. Viszont ugye korán is jött a kislányunk, amit nem bántam meg, mert ő a mindenem, de mellette tényleg baromi sokat gürcöltem, hogy a ház tip-top legyen, mert nagyon le volt lakva, a főállásom mellett erdőre jártam ki melózni, pizzát hordtam ki stb. Most már a kislány is nagyobbacska, rengeteg program tudunk menni és olyan nyugis. Dolgozgatunk, hétvégén állatkert, játszóház, lovasudvar vagy akár ketten is el tudunk menni wellnessezni, túrázni, mert már elvan a kislányunk a nagyiknál 1-2 napot. Picit féltem ezt és úgy érzem, van még időnk... A párom látszólag beletörődött, de mégis olyan furcsán viselkedik. Fogamzásgátlót szed, mostanában már olyan érzésem is van, hogy direkt nem szedi be, folyton babaruhákat nézget az interneten és újszülött kislány babaszobára terveket (nem a lányunk miatt, ő most kapott teljesen új szobát), babakocsik között válogat. Már megfordult a fejemben, hogy gumival védekezem, de félek a rekaciójától, hogy hazugnak tartom, hogy nézem ki belőle, hogy nem veszi be a gyógyszer stbstb... Tényleg tartok ettől, olyan a 2. gyerek körüli témában, mint egy megszállott, kb 2 hónapjra másról sem szól az életünk.
Szerintetek mi lehet ilyen helyzetben a megoldás?
Nem arról van szó, hogy nem akarok másodika. Csak még kicsit később. Mondjuk 1-2 év múlva. Szerintem még bőven időben lennék és maradna időnk felnőttesebb dolgokra is, mielőtt újra picit háttérbe szorulna a "szórakozás". Ezt tudja ő is. Szakítani nem szeretnék semmiképpen, mert most ez tényleg így van, de amúgy nagyon harmonikusan élünk, nekem ők a mindeneim.
A tervezett kisbabánkat kérte, hogy ölessem meg, mert ő meggondolta magát, mégsem áll készen, és egy büdös szava nem volt hozzá, hogy szakítottam - és ez volt tőlem a minimum, ez finom volt.
Mikor elmentem mellette és köszönni is el felejtett, biztosan vállon kellett volna veregetnem... Legalább 5-en fordultak utánam, de nem érdekel, ezt még anno megérdemelte volna.
Kár, hogy szakítottatok, szerintem zsák a foltját :)
Egyikőtök primitívebb mint a másik.
Persze ezt csak mellékesen említettem meg, és hozzátettem, hogy a két eset nem ugyanaz.
Pontosan ugyanebben is volt részem, de annyi különbséggel, hogy közben rájöttem, hogy a sz#rházi csal is, és az kijózanított annyira, hogy már én se vágyjak rá, legalábbis tőle. De ilyen az én formám, évekkel később belefutottam egy másik bunkó a, pedig róla nem hittem volna... De utólag be kell látnom, hogy túl a harmadik x-én is bizony egy gyerekhez még éretlen.
A kérdező nyilván nem ugyanaz a kategória velük!
Viszont láttam én már karón varjút... És a női szempontot, a késztetést is ismerem. Van, aki tud józanul gondolkodni a vágyai ellenére is, másokat pedig annyira elvakít, hogy a férfi pusztán egy (végső esetben akár feláldozható) eszközzé válik a szemében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!