Akinek a munka a "gyereke" az nem beteges kicsit?

Miért, akinek a gyereke a "munkája", az nem beteges kicsit? Hozzánk jelentkezett olyan dolgozni, aki a szakmai tapasztalataihoz beírt két év munkaviszonyt, és 15 év gyereknevelést (3 gyerek), és az egész interjún arról beszélt, hogy szerinte ő azért alkalmas az állásra, mert ennyi éven keresztül nevelt gyereket, és mennyi mindenre kellett figyelnie, észben tartania.

Szerintem az életben mindkét dolognak meg kell, hogy legyen a helye, külön külön, ezek nem felcserélhető dolgok. A munka az munka, a család meg család

# 7

Nem fáj nekem, és a Kérdező helyében se fájna nekem.

Viszont a Kérdező helyében én is elgondolkoznék ezen, mert gondolkozó, kíváncsi emberi lény vagyok.

Elgondolkoznék azon, hogy annak a kollégámnak vajon jó így? Miért alakult ez így?

Mivel ez egy kérdések kiírására való oldal, lehet, hogy én is megkérdezném: szerintetek ez így normális? Nem fogja megbánni? Menekülés ez valami elől?

Hadd gondolkozzunk már, akár egymásról....

A kreatív projekthez nem lehet beszélni, nem kezd járni, nem érettségizik le (amely eseményen ott lehetek könnyes szemmel), nem ül ott szenteste az asztalomnál, nem látogat meg, amikor betegségekkel teli, lerobbant 70 éves leszek és nem áll ott a halálos ágyam mellett...

Igen, egy hús-vér gyerek se feltétlenül, de....

Ja, tudom, ezen az oldalon a munkamánia a normális.

14

De ez nem a te dolgod! Ennyi! Ő gondja, ő baja!

Névtelenül miért nem lehet kérdezősködni, tárgyalni róla?

Miért nem érdekelhet, mint emberi tulajdonság, jellem, csak úgy, akár pszichológiailag?

Ez az oldal nem kérdések feltevésére van???

Kezdek valamilyen szinten igazat adni a magyarozásnak...

Hogy gyakoroljam az angolt, jártam nemzetközi fórumokon, gyakorihoz hasonló oldalakon.

Ott mindenféle témában van rengeteg kérdés, elvont, a mindennapi életben kevésbé releváns érdekesség, emberi jellem, minden. Érdekes, nem a kérdezőt szapulják, hanem válaszolnak.

Engem például huszonévesként érdekel, hogy a munkamánia vége mi lehet, milyen katasztrofális következményei lehetnek.. Egy ilyen kérdés pl rajtam akár segíthet is, ha normális válaszok vannak, nem a kérdező szapulása, hogy hogyan lehet gondolkozó lény, akit akár pszichológiai szempontból érdekel valami.

Igaza van 16# nak. Ide azért jön valaki hogy megkérdezzen valamit, beszéljünk róla. És nem azért hogy megkapja hogy nem mindegy foglalkozz a saját dolgoddal.

A privát véleményem: akinek a munka fontosabb a gyereknél/családnál azt csak szánni tudom. Az összes 40 feletti gyerektelen nő ismerősöm egy hárpia. A test így kompenzál:))

Az összes 40 feletti gyerekes kolléganőm egy hárpia, emellé meg minden magától értetődő számukra, hogy túlórát nem vállalnak be, hogy ő aztán ünnepnapokon nem dolgozik, stb. Nem bánom, mert nekem jól jön a dupla bér, legalább gyűlik az utazási keretem, ami engem majd sokkal jobban kikapcsol, mint őket az, hogy a gyerekeik ugrálnak a fejükön. Persze az sem zavar senkit, hogy én és a többi kollegina akinek nincs gyereke, dolgozik helyettük hetekig, amikor vagy ők vagy a gyerekek betegek (láttam már egyiket másikat tök nyugalommal a gyerekkel a játszótéren a nagy betegségben, szóval na, azért van bajuk a híres-neves gyerekeseknek is).

Na aztán az, amelyik évek óta válni akar a férjétől, mert az megcsalja, de hát ugyebár nem megy ez 3 gyerek mellett, mert eltartani nem tudja magát és őket, de nekem azért nonstop hallgatnom kell a nyomorát... Sz.rügy, nekem is megvan a magam baja, az életem magam tragédiái, van, amiről tehetek, van, amiről nem, mégsem fárasztok ezzel másokat.

Ne kérjen már senki bocsánatot azért, mert nincs gyereke. Mérhetetlen bunkóság a másik méhében turkálni, mindenki foglalkozzon a sajátjával.

"láttam már egyiket másikat tök nyugalommal a gyerekkel a játszótéren a nagy betegségben, szóval na, azért van bajuk a híres-neves gyerekeseknek is"

Nah, a professzor asszony megszólalt! Te aztán tudhatod.... 😃🤣