Sok anyuka miért nézi le azoknak a véleményét, akinek nincs gyereke, mégis igazat mondanak?
Akinek nincs gyereke, miért ne merítkezhetne más forrásból, ismerőstől, rokontól, vagy egyszerűen csak a nagyvilágból? Miért csak annak lehet igaza, aki anyuka?
Úgy növünk fel, hogy már van véleményünk felnőttként a világról, egyben a gyereknevelésről, vannak elveink. Értem én, hogy személyesen a saját bőrön nem tapasztalnak a nemgyerekesek, és ha később lesz gyerekük, sok mindent csinálnak másképp, de szerintem az alapvélemény, az alap nevelési elvek nem változnak akkor sem.
"ápr. 26. 11:49" amit írt, az a paci túloldala egy kissé. Azt én is hangoztatni szoktam, hogy nincs recept a gyereknevelésben.
Azonban nem mindent lát jól az illető, úgy vélem. Tapasztalatból írom mint pedagógus. Valamint a gondolkodásmódomra is alapozok: az a helyzet, hogy a valóban jó gyermeknevelési és gy.pszichológiai szakkönyvek remek irányadók! És nem egyénekről írnak, hanem az életkoronként közös vonásokról, valamint az átlagtól eltérő jellemzőkre is felhívják a figyelmet. Ezért reális számos ilyen szakkönyv. (Nem mellesleg gyakorlati tapasztalatokra és kísérletekre építenek.)
Remek irányadók és ezt megbecsülni, hasznosítani és továbbgondolni érdemes! Nem pedig túlzó módon rávetíteni, hogy "ó, hát semmi se biztos", valamint hogy "úgy is minden gyerek más".
Az, hogy "minden gyerek más": ez egy féligazság.
Úgy vélem, vannak bár egyéni eltérések is természetszerűleg, azonban vannak közös pontok, melyekre életkori sajátosságként tekintünk. A gyerekek kisebb része tér el az átlagtól, a jó szakkönyv erre is kitér. Ennél fogva tehát kiváló irányadók, és sose "receptkönyvként" írják ezeket. Mégis alapvetőek. Ilyen szakkönyvek nélkül minden szülő ezer éveken át kellene kísérletezzen, ha volna ennyi életéve, és eközben számos gyermeket tenne tönkre (akárcsak a gyermeknevelésről tanulni nem akaró szülők egyébként is többet ártanak a gyermekeiknek, mint használnak, sajnos).
Tehát nem véleményekre, hanem értelmes tapasztalatokra érdemes támaszkodni, és azok valójában tendenciózusan, a nagy számok törvénye alapján igazolhatóak. Hangsúlyozom:
nem az egyéni eltérésekről írnak a szakkönyvek, hanem a közös pontokról, amelyeket nagyon is hasznos ismerni. A gyakorlatban ráadásul ellenőrizhetőek.
A jó szakkönyvből ugyanakkor kiderülnek a vitás pontok is, azokhoz meg mint vitaalap érdemes hozzáállni, plusz óvatosabban figyelembe venni a gyakorlatban. A jó szakkönyv tehát különválasztja a vitás pontokat a konszenzussal megtapasztalt közös jellemzőktől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!