Ilyen kapcsolatba te szülnél gyereket? Életkorom miatt (is) nagy dilemma.

Kétgyermekes anya vagyok, imádom a gyermekeimet, Ők az életeim. Férjem is van, akit szintén imádok. Ha arra gondolok, hogy gyermek nélkül kellene élnem, megszakad a szívem, az számomra egyet jelentene a lassú, magányos elfogyással. Ha arra gondolok, hogy a férjem nélkül kellene élnem, szintén megszakad a szívem, de tudom, hogy talpra állnék, mert a gyerekek éltetnének, Értük talpra kellene állnom, és továbblépnem, főleg azért, mert teljesen ki vannak szolgáltatva nekem, a szülőnek, nem tehetem meg, hogy feladom.

Ezt azért írtam le, mert mindenki más, máshogyan érez, mindenki tudja, mi az életében a prioritás, hol vannak a hangsúlyok.

Én, a helyedben - mivel tudom, milyen anyának lenni, ma gyerekek maguk az élet számomra - nagyjából második helyre sorolnám a párkapcsolatot a gyermeket viszont mindennél jobban szeretném. Az csak külön jó, ha egyeztek is az apukával, mégha ilyen rendhagyó módon is. Egyébként pedig arra sincs garancia, hogy hetero házaspárok örökre együtt maradnak, a szerelem pedig - tudjuk - hogy nem lángol örökké.

Szval én a gyermek és a férfi mellett döntenék felkészülve az általad leírt legrosszabb forgatókönyvre, hogy egyedül maradsz a gyermekeddel akinek azért még lesz apukája, hiszen ha szerinted jó apa lenne a jelölted, akkor az esetleges szétválásotok esetén is jó apja maradna a gyermeketeknek.

Egy valamit viszont alaposan mérlegelnék a helyedben: az anyagi körülményeid lehetővé teszik-e, hogy egyedül is fel tudd nevelni a gyermeket? És az anyagiakon kívül mennyire vagy stabil lelkileg, mentálisan, hogy egyedül naradj akár egy csecsemővel, akár egy ovis energiabombával, akár egy veled harcoló kamasszal.

Hidd el, tapasztalatból mondom, az anyaság durván próbára tesz minden szempontból, anyagilag pedig hát nem két fillér.

Mit gondolsz?

Nem is szeretnél gyereket. Miért szülnél bármilyen kapcsolatba???

"Én még nem,de elgondolkoztam,végül is miért is élek egyáltalán ?"

Azért mert nem találtál még életcélt, ne szülj gyereket. Az egy minimum 20 éves elfoglaltság. És ha az sem jön be, mint eddig, amibe kezdtél??? Akkor marad egy olyan kötelezettségnek, ami púp a hátadra, de abba nem hagyható....

Inkább legyél önkéntes egy menhelyen, vagy ideiglenes gazda. Akkor van cél, mert jót teszel, segítesz állatokon. És ha nem jön be, akármikor abbahagyhatod. Nem hosszútávú elköteleződés, mintha állandóra vennél magadhoz kutyát, mégis van célja az életednek.

40 évesen lehet hogy én is bevállalnám, több lehetőségem később nem lesz.

Ezt mondom mivel bár még nem tartok ott a kapcsolatomban, de azzal teljes mértékig tisztában vagyok az óta, amióta az eszemet tudom, hogy anya akarok lenni.

Nem mindenáron, de ha már csak egy dobásom lenne, bevállalnám egyedül is.

Mondjuk nem "oké mindegy, legyen" alapon.

Az hogy az úriember mindkét kapura játszik, nálam nem lenne akkora gond ebben az esetben, amikor egy gyerek közös vágya tart össze minket.

A korodbeli nők nagy részének van gyereke, és ha új kapcsolatba kezd, ez majdhogynem normális lesz. Emiatt nem aggódnék.

Lehet lepontozni, de ilyen kapcsolatba én szülnék gyereket.