Akinek szülés utáni depressziója volt, az hogy jutott túl rajta?

Én ugyanígy vagyok jelenleg... vannak jobb és rosszabb napok... túl kell élni :( Én sem bírom a nemalvást, akkor vagyok a legszarabbul lelkileg is, ha kevesebbet alszok éjszaka. Ha 4-5 óra megvan részletekben, már jobban érzem magam napközben, és akkor a gyerek is, mert egyből megérzi, és átveszi a feszültséget, annál nyűgösebb lesz ő is.

Szerencsére nekem a férjem sokat segít itthon.

Mennyi idős a babád?

1-es vagyok. Az enyém 4 hós lesz.

Nekem a párom látja, hogy nem hisztizek, hiszen hétvégén itthon van, és érzékeli, milyenek a napjaink... de tény, hogy a kisasszony apára mintha többet mosolyogna, nekem tartogatja a nagy nyűgösködést :)

Meg lehet kövezni, de én minimál házimunkát csinálok. Nem főzök, nem takarítok, ezeket hétvégén együtt, vagy a párom egyedül megoldja. Én max rendet rakok, elmosogatok, kimosok.

Sokat sétálok a gyerekkel napközben, járunk ringatóba, meg tervezem a babaúszást elkezdeni.

De engem is megvisel, hogy peregnek a napok, és nem történik semmi, nem beszélek senkivel, egész nap altatok, meg etetek.

Nekem a nagynál volt ez. Azt éreztem, hogy szaranya vagyok, mert nem tudom szoptatni, hogy majd nem fog szeretni. Hasfájós volt, én meg azt gondoltam, biztos az is miattam van. Csak nehezen kezdtem kötödni hozzá, és nyűg volt a folytonos monotonitás, az életem és még a lélegzés is. Mikor sírt, azt kivántam, barcsak fejezné már be, szóval nagyon nehéz volt.

Ha nem lett volna a párom, tuti, nem mászok ki belőle egyhamar. Folyton jött, kérdezett, beszélgettünk, volt, hogy töltört egy pohár bort, és éjszakákat beszélgettünk át. Milliószor meghallgatta, hogyan éltem meg a szülést stb, és nem sóhajtozott, hogy panaszkodom. Aztán 3 hónapos lehetett a baba, amikor elkezdtem a jó dolgokról is beszélni, a kicsirőp, hogy epp rám mosolygott, vagy elérte a játékát, és valahogy kijöttem belöle. Nagyon hálás vagyok neki, hogy mellettem áll. Talán ezért nem volt ilyen a máaodik szülésem után, pedig alig 7 hetes a picike.

A lényeg, probáld megbeszwlni a paroddal, vagy többet kimozdulni, jön a tavasz úgy is. Menj emberek közé, vagy hívj át baratnőt, anyukát, vagy csak keress egy hobbit. Én pl aokáig kiirtam magambol az erzeseimet.

Ne aggodj, vége lesz ennek az időszaknak is, de ha nagyon nem megy, akkor keress egy szakembert.

Nekem mindkét gyereknél ez volt. A második babát férjem jobban akarta mint én, ráadásul a második terhességem egészségügyileg is borzasztóvolt, be is fektettek miatta karácsony előtt 10 napra, majd 38 hetesen szülésig. Úgy egyeztünk meg a férjemmel, hogy a másodiknál többet segít, csak akkor tudom vállalni. Megígérte. Na erre csak annyit mondok szegény ember, aki ígérni sem tud. 2 hónapos a kicsi, az apja ha nem dolgozik sincs itthon, ha épp még sem tud hova menni, akkor alszik. Közben előadja magát a haveroknak, hogy majd "megtudod, ha lesz gyereked, milyen lemondásokkal jár". Na persze, mert neki le kellett mondani annyi mindenről. Ha pihenős (2 naponta 2 napot pihenős) akkor nézelődni jár a közeli városba (ez tuti, helyzetmegosztás van a telefonján és tényleg oda megy ahová mondja, nem hiszem, hogy a horgászboltokba csajozni nagyon tudna), vagy fodrászhoz (!) vagy alszik, mert ő fáradt. Megjegyzem csak én kelek éjszaka a kicsihez, mondván csak én tudom szoptatni.

Nagyon fáradt vagyok, emiatt nyűgös és szomorú. Csak azért imádkozom, hogy néha félálomba ne tegyek kárt a piciben.

Nekem nincs anyukám, még gyerekkoromban meghalt, barátnők is csak addig voltak még gyerekek nem voltak. Mindnek van babája, de a kapcsolatunk valahol megszakadt. Legtöbbjük el is költözött.

Így ha rossz napom van akkor pizsamában maradok és a "sebeim nyalogatom". Ha sikerül aludnom éjszaka 3 órát egy huzamban, akkor jobban összetudom szedni magam és akkor zenét, motivációs szövegeket hallgatok, takarítok stb.

Próbáltam csatlakozni hordozós clubbokhoz, vagy baba mama tornás csoporthoz, de úgy érzem nem állok készen még erre. Csak az a baj, egyre inkább nem fogok készen állni, be fogok magamba zárkózni.

Én azt tudom javasolni, ha van hova kimozdulnod, van kivel elmenned vagy van ki vigyázzon a picidre, ragadd meg az alkalmat.

11 hónapos, de még mindig utálom az életet mióta megszültem :(

Nekem nincs én időm, mert semmi segítségem, párom külföldön dolgozik, ritkán jár haza, egyedül vagyok 2 gyerekkel.

Majd 1 éve nem aludtam ki magam, a kicsi iszonyatosan rossz alvó, nappal is nyűglődik nélkülem, megszűnt a saját életem, teljesen el vagyok keseredve, hogy megszültem, csapdába estem amiből nincs kiút :(((