Mit gondoltok az első hétről otthon az újszülött babával, költözzön be a nagymama, vagy sem? Hasznosnak találnátok, vagy zavarónak?

Ja, tehát csak segíteni mehet oda, különben teher. Jól hangzik.. 😯😯😂

Én nem azért engedtem amúgy se, hogy segítsen, meg tudok én oldani mindent. Szeretett volna eljönni, ő így érezte magát hasznosnak, nekem meg nem volt teher a saját anyám, főzésen kívül nem is kértem hogy mást csináljon, mégsem volt teher.

De mindenki más, ez a kérdés is megmutatta. Van akinek teher az anyja, van akinek nem.

Sógornőmék külföldön élnek, unokák születésénél még élt anyósom 3 hétre is kiutazott, mégse volt teher a férjem tesójáéknak.

Nem minden család egyforma.

Ha felmerült a kérdés nálatok kérdező, akkor biztos nektek is az, akkor ne menjen inkább,beszélje meg vele a feleséged.

Szerintem ezt mindenki döntse el maga, ami egyik családnál beválik, az a másiknál nem.

Anyukámmal elég viharos a kapcsolatunk, de alapvetően nem rossz. Megbeszéltük, hogy az az alapfelállás, hogy nem szeretnénk segítséget. De ha mégis, akkor szólunk.

Szülés miatti komplikációk miatt mi eléggé sokára kerültünk csak ki a kórházból. Alig vártam, és 5 napig bírtuk. 5 nap után kb sírva hívtam anyukámat hogy jöjjön segíteni, mert nem megy. A komplikációk miatt amúgy is eléggé padlón voltam. És hamar kiderült, hogy a fiam nagyon távol áll az eszik-alszik babaktól.

Egyáltalán nem bánom, óriási segítség volt. És nem csak a háztartásban. Néha neki köszönhettem, hogy tudtam aludni 1-2 órát egyben(!), mert annyira sírós volt a baba, hogy hetekig éltem 30 perces alvásokkal, és ő volt a legnagyobb segítségem ebben az időszakban. A férjem is megtette amit tudott, de ő pár nap után visszament dolgozni, és rengeteget dolgozik.

Szóval én azt mondom, ne vessétek el teljesen a lehetőséget, mert ha valamit megtanultam rögtön, akkor az az, hogy gyerek mellett tervezni lehet ugyan, csak egyáltalán nem biztos hogy majd minden elképzelés szerint alakul.

Szerintem normálisan meg lehet ezt beszélni, hogy úgy tervezitek, hogy szeretnétek hármasban kialakitani a magatok életét, de ha segítségre lesz szükség akkor örülnétek, ha ő segítene. Ezzel adtok is meg nem. És magatoknak is fenntartjátok a lehetőséget, hogy mégis segítséget kérjetek.

Én elmesélem a saját történetemet. Engem már terhesen is irritált a gondolat hogy anyum és anyósom is már rögtön szülés után ott akartak tevékenykedni, segíteni. Megmondtam mindkettejüknek, hogy nem, első néhány hétben hárman akarunk lenni a férjemmel és a babámmal. Anyós nem sok vizet zavart, bár vele már terhesség alatt a sok okoskodás miatt megromlott a kapcsolat, és még ő sértődött meg, szóval ha én nem hívtam fel egy egy vizsgálat után hogy mi van az unokájával, ő nem érdeklődött. Édesanyám viszont erősödött hogy de, higyjem el, fog kelleni a segítség. Én egészen a szülésig mondtam hogy nem fog kelleni, megoldjuk. Aztán végül csak rám hagyta hogy majd meglátom. Eljott a szülés, a gátsebtől az ágyból 5 perc volt mire fel tudtam kelni majd újabb 5 perc mire le tudtam feküdni. A kórházba bejöttek szüleim, és újra felvetette anyukám az ötletet hogy akkor jöjjenek e haza hozzánk segíteni ha kiengednek a kórházból. Én már itt nem ellenkeztem, sőt, örültem hogy lesz segítség, hiszen felállni is alig bírtam. Egy hétig voltak nálunk, segítettek amiben tudták, apum főzött, anyum mosott vasalt, és segített a gyerek körül, ha kértük. Nem erőszakoskodott, nem kapta ki a gyereket se az én se a férjem kezéből, mindig megkerdezte mit csináljon, miben segítsen, ha megkértem hogy rakja tisztába, akkor tisztába rakta, szóval nagyon korrekt volt, mert sok olyan esetet olvastam/hallottam már hogy ilyenkor átmennek a nagymamák az erőszakoskodó tolakodó stílusba, de szerencsére nálunk ilyen nem történt, anyum nagyon jól kezelte a helyzetet. Majd egy hét után hazamentek, nekem meg mivel szoptatással gondjaim voltak, begyulladt a mellem, és bármit csináltam egy héten belül kb kétnaponta 40 fokos lázam volt, volt hogy az ágyból felálltam és visszazuhantan úgy elszédültem. Zuhanyozni sem bírtam egyedül. Így felhivtuk őket és még egy hetet jöttek segíteni. Férjem csak az első hetet tudta kivenni szabadságba, amibe ugye az első kórházban töltött 3 nap is beletartozott, aztán maradék fél hetet még otthon töltötte velünk, aztán vissza kellett mennie dolgozni, így nagyon jó volt hogy szüleim ilyen rugalmasak voltak, és 2 hetet is tudták segíteni. Visszagondolva is jó volt, és örülök hogy így történt. Második gyereknél biztos nem fogom visszautasítani a segítséget anyukámtól, mert bizony nagyon de nagyon jól jött és kellett, nem tudom hogy oldottuk volna meg nélkülük.

26N

Oh és elfelejtettem férjem szemszögéből elmondani, hogy terhesség alatt ő sem tudta elkepzelni hogy anyukámék több hétig itt legyenek, de amikor végül jöttek segíteni, ő is csak hálálkodni tudott, és örült, segített a kicsi körül, de örült hogy anya átvette a házimunkát és nem rá várt még. Plusz mind a ketten ki voltunk, első éjszakát otthon végig virrasztotta a gyerek mellett annyira félt hogy nehogy elfelejtsen levegőt venni vagy ilyesmi, pedig volt légzés figyelőnk, másnap pedig anyuék átvették a gyereket, lementek egy emelettel lentebb hogy mi tudjunk az emeleten aludni egyet állni alig bírtuk annyira fáradtak voltunk a sok stressztől. Szóval nem bántuk meg, se én se férjem.

26N