Mit gondoltok az első hétről otthon az újszülött babával, költözzön be a nagymama, vagy sem? Hasznosnak találnátok, vagy zavarónak?

Szerintem ebben a feleséged döntsön, bár ha fél órára lakik az anyós, akkor felesleges. Nekem anyukám külföldön él, mikor szültem 2 hétig nálunk volt. Főzött, takarított, boltba járt és a babát is ringatta ha kértük, de nem szólt bele semmibe és hagyott minket babázni. Nekem nagyon jó volt így, férjemet is megnyugtatja, hogy nem vagyok egyedül. Mikor hazament, akkor vett ki szabit a férjem. Így az első hónapban végig volt segítségem.

Szerintem ez nagyon függ attól, hogy a feleséged milyen viszonyban van az anyukájával. Anyósom nagyon zavart volna, de anyukámnak örültem.

Ja nem tudtam, hogy az csak a helyes válasz, hogy ne menjen.

Oké most ő a férj a sztoriban és anyóst ír... Így ugye rosszabbul hangzik.

De a feleségednek az anyja. Ha nem akarja megbántani, gondolom akkor normális a kapcsolatuk. Nem tudom miért baj az, ha mondjuk tényleg szülés után egy héttel elmegy és besegít pár napra.. Nyilván ha rossz lenne a kapcsolat ő sem ajánlkozna a tulajdon lányának.

Nekem jó a kapcsolatom anyukámmal, nem bántam hogy itt volt és unokázott. A saját anyám nem zavar.. Nem egy szomszédról van szó..A férjemet se zavarta.

Aki így áll a saját anyjához az is szomorú. Persze majd lepasszolni meg a gyereket már majd jól fog jönni ugye?

És ezt úgy írom, hogy nem vagyok egy nagy család centrikus típus, 18 éves korom óta külön élek.

A legnagyobb joindulattal mondom: isten ments, hogy bekoltozzon. Mi kulfoldon elunk, 1,5 szobas lakasban, ha latogatnak, minimum 5-7 napra erdemes jonni. En sajnos idehivtam anyukamat es anyosomat is, mivel nagyon jo a kapcsolatom veluk. Nem az a bajom, hogy itt voltak, hanem hogy ennyire az elejen, rogton a szules utani 3 hetben, es annak ellenere, hogy segitettek, amiben csak tudtak, nem volt jo otlet, nem tudtunk egymasra hangolodni a babammal, es harmasban a ferjemmel lenni. Kicsi is volt igy a lakas, meg ugyis, hogy egymas utan jotek, nem egyszerre voltak itt. Ha fel orara laktak volna, biztos, hogy nem engedtem volna ide oket bekoltozni, ezt nem is ertem, hogy az anyuka hogy gondolta, raadasul kerdes nelkul. NE HAGYD! En a gatmetszes kovetkezmenyeivel, szoptatassal szenvedtem az elso 3 hetben, mikor vegre mindenki elment, es csak harman maradtunk, hirtelen latvanyosan felgyorsult a gyogyulasom. Es vegre tudtam a babamra figyelni, senki nem adott se kert, se keretlen tanacsot, ossze tudtunk hangolodni, igazi felszabadito erzes volt.

Masodik gyereknel az elso 3 hetben nem fogok ideengedni senkit, hacsak szules utan mashogy nem erzem, elore ugy fogom oket felkesziteni lelekben, hogy csak kesobb jojjenek, pedig ilyenkor jol jon a segitseg a nagyobb miatt, ebbol talan erzekelheted, hogy mennyire szeretnem, ha az elso par het csak rolunk szolna.

Friss szulokent az ember keresi, hogyan tud a gyerekere hangolodni, mi lenne jo nektek csaladkent, ezt nagyon nehez ugy, hogy valaki ott van a anyakatokon, nem is kertetek, es raadasul ezt mar most sem erzekeli, akkor szamithattok ra, hogy szivesen ad majd jotanacsokat. A baj azzal csak az, hogy minden gyerek es csalad mas. Kell egy kis ido, mire ti magatoktol kitapasztaljatok, hogy nektek mi jo, es ha azutan jon, akkor mar nyugodtabban fogjatok tudni kezelni az akarva-akaratlan beleszolast, esetleges megjegyzeseket. En az elejen azt se tudtam, hogy all a fejem.

Szoval jol erzed. Max. hozzon ebedet, maradjon fel orat, aztan menjen.

"Nem tudom miért baj az, ha mondjuk tényleg szülés után egy héttel elmegy és besegít pár napra.."

Mert csak az a segítség, amire SZÜKSÉG van. Ha nincs szükség rá, akkor teher. Ezen mi olyan bonyolult?

"Aki így áll a saját anyjához az is szomorú."

Az is, ha a saját anyád nem érti, hogy mikor mire van szükséged.

"Persze majd lepasszolni meg a gyereket már majd jól fog jönni ugye?"

Vagy nem?

Nálunk tökéletesen működött. Senki sem sértődött meg azon, hogy az első időkben még (napi) látogatókat se akartunk, nemhogy beköltöző nagyit.