Nektek is ilyen volt a szülès ès utána?

Teljesen más volt a felfogásom.

Amikor vajudtam azthittem belehalok de ahogy halkult a baba szivgangja tartosan, egy asszisztens elmondta, hogy neki soka nehezebb es nem a fájdalom ellen kell menni hanem azt elfogadni, ugy könnyebb neki is. Onnanstol a babát biztattam.es győztünk:)

Terhesen a hanyingert rafogtam arra hogy a szervezet erzi hogy miket keruljek. Pl cigifust vagy parfumtol voltam rosszul stb

Elore keszultem es rettegtem pl a szules utani depitol, elore vérteztem magam azzal hogy elsorban ram szamit majd egy vedtelen kisember, helyt kell allni, nehez lesz, de ujszulott mellett luxus martirkodni es depizni, erősnek kell lennem a végtelenségig.

Mindig ott voltam neki, volt hogy 24-bol 24-et csungott rajtam, igy alalult ki a bizalma bennem miutan egy hang nelkul elfogadta a kisagyat is.milyen meglepő.

Babaval is kisebb csodak értek, csak pislogtam neha ha nem sirva kérte a cicit hanem tátogott csak, hogy egy baba is probal kommunikalni!:)

A hatalmas kimerultsegben szandekosan iktattam be olyan perceket amikor nem a robot gondozas megy hanem a pozitiv öröm is, amikor eloszor mondtam neki h szeretlek mig azon agyatam lehet nem is erti elvegre a nyelvet sem erti, hatalmas széles vigyort es kalimpalast kaptam viszonzasul.

Elvoltam olyanokkal is mikor mintha szellemet nezne ill azok nevettetnék meg mikor mar fulladasig sirt es nem tudtam beszaladni, de egy ponton atvaltott kacagasba a plafontol

Engem a dackorszak viselt meg ill hogy nem volt segitseg. Ket évet nonstoppozni kiavatlanul es erre a dac, a faradtsaga, ekkor buktam ki totálkárosra. De forditottam 180 fokot azzal az indokkal hogy nem azert hoztam en őt hogy boldogtalanok legyunk, hanem hogy orommel eljen, bizzon a vilagban, mert jo is van benne. Eltokeltem hogy csak azert is jo napjaink lesznek, hiaba minden nehez es sz.r, beintek a nehezsegeknek, a bajoknak mosollyal.

A valo vilagba a munka es ovoda malom hozott csak vissza tulajdonkeppen :)

Ez ilyen...Meg kell érni a gyerekvállalásra, és akkor az ember másként gondolja.Azonban midenki veri a mellét, hoyg "fiatal anyuka"akar lenni, de nem gondol arra, hogy a gyerekvállalás nem egy csillámpónis szivárványos dolog, amit kipipálok és annyi, és utána minden megy tovább változatlanul. Tele van a környezetem agyonhajszolt, lestrapált anyukákkal, akik húzzák az igát a melóban, a háztartásban plusz éjszakáznak a gyerekkel...És közben úgy érzik, elment mellettük a fiatalságuk, és siratják a meg nem valósult álmaikat.

Ne haragudj meg azért, amit most írok. de ne vállaljatok egyelőre több babát!Még érzelmileg nem értél meg erre a feladatra. A gyerkőc 3 éves kora után meglásd, kicsit szabadabb leszel, többet el tudsz járni, kzdj új dolgokba és szerezd vissza az önbizalmad. Ne hallgass a károgókra hogy márpedig KELL a testvér és jaj, a kis korkülönbség a jó. Inkább próbálj magaddal kibékülni és kipihenni az elmúlt időszakot. Majd esetleg pár év múlva, ha iszonyúan vágy másik babára, akkor belevághattok.

Én már idősebben szültem, és nekem is nehéz volt az eleje, de soha nem éreztem magam áldozatnak amiatt, hogy vállaltam gyerekeket. Pedig ikrek is vannak köztük...:-)

Te most a ferjedre haragszol, hogy neked kellett megszülni? :D

Ha mindenki tudná milyen fájdalmas, nagyon kevesen vallalnának. Ámen sem gondoltam volna hogy valaha fog igy fájni valami, de én ezt meg legalább kétszer át szeretném élni. :)

Csak ne a szülés órájában kérdezze meg valaki lesz e másik?! :/