Nektek is ilyen volt a szülès ès utána?

A terhesség szar, a szülés szar, de nekem megérte. Ha nem így lenne, nem várnám a másodikat. (Pedig aztán nekem valódi horrorszülésem volt, majdnem ott is maradtunk)

Talán az is lehet az ok, hogy a férjem nem jár el, nem csak besegít, az ő élete ugyanúgy változott, ha a teste nem is, még az éjszakázás is ugyanúgy érintette. Többet és keményebben dolgozik, sokszor úgy, hogy közben vigyáz a gyerekre.

Azaz nem érzem magam mártírnak. Nem csak én kínlódok.

Nem mindenkinek ennyire horror, amit leírtál. Ez szerencse kérdése és te nem a jobb felén fogtad meg, de lehetne rosszabb is (tudom, hogy ez rajtad nem segít). Rengeteg munkatársamnak is lett most gyereke és elég szélsőségesek a tapasztalatok. Az egyik lánynak 6 óra alatt meglett a gyerek és pár hónappal utána semmi sem látszott az alakján. Van akinek azonnal jó alvó a babája és hírből sem ismeri ezt a 3 óránként kelést és persze van olyan is aki 1 éve nem aludt 8 órát összesen egy nap. A legrosszabb, amit hallottam, akiknek kb 2 éves koráig folyamatosan vonyított a gyerek mindenért (aztán varázsütésre megszűnt). Hidd el mindent megpróbáltak, a fél iroda összes trükkjét, orvosnál is járzak és semmi. Nem tudtak vele sehova menni, mert vállalhatatlan hisztit rendezett mindenhol. Aztán tudok olyat is akinek autista lett a gyereke.

Van a tiedtől pár kérdésre egy szoptatós. Ott is vegyes a felhozatal. Van aki végigszenvedte amit te és van akinek soha semmi ilyen nem volt.

Ez egy hatalmas lottó és sajnos nem tudod hogy mit fogsz kapni. Én a helyedben a férjem kezébe nyomnám a gyereket és heti 2x elmennék edzeni. Segítene valamennyit az alakodon és jót tenne, hogy kiszabadulsz picit. Nem te vagy rosszul bedrótozva, mindenki bekattan ha ennyit be van zárva.

Azt meg nem gondolnám, hogy a férfiaknak jobban megéri. Oké, nem ők szenvedik fizikailag végig, de nem hinném, hogy nekik egyszerű.

Nekem a terhessegem tunet es problema mentes volt. Ellenben a szules pokoli, aki mast mondd az hazudik. Nem feltetlen eli meg igy kindenki az elso fel evet, egy evet, van aki szerencses van aki kevesbe. Engem is megorjitett a monotonitas, h minden nap ugyan olyan, nem tortenik semmi. De semmiert se adnam oda ezt az erzest, h ennyire es feltetel nelkul tudok szeretni egy kis angyalkat.

A ferfiak es a nok is masra vannak kitalalva.

Hát ja, ez ilyen. Poénból én is megjegyeztem már, hogy én mit össze szenvedtem a gyerekekért (kettő van), a férjemnek meg csak egy kettyintés volt :D nekem mindkét szülés császáros volt, rohadtul nem jó élmény egyik sem, főleg az utána következő két hét. A második pláne rossz volt. Ezen a ponton közöltem a férjemmel, hogy ha elérjük a korhatárt, elkötni őt fogják, mert engem nem műtenek még egyszer, az tuti :D

Annyiban jártam jobban, hogy a testem jól bírta, nincsenek csíkok, megereszkedés, nem híztam meg. De egyébként a szoptatás nekem is fájt, a tejem nekem is csöpög, sőt, spriccel állandóan (a második baba egy hónapos csak). Császár után 2 hétig kb. mint egy rokkant, mindig fájt valami, én is éreztem, hogy sose leszek már a régi. Mindkétszer.

De őszintén szólva sosem akadtam ki ezen ennyire. Igen, nőnek születtem, enyém a nagyobb szívás a szaporodásban, ez van, elfogadtam. Utálhatom érte a férjemet, de nem tud ezen változtatni, ahogy én sem, minel rajta pörögni? Igazságtalan a természet, ez van.

Igen, ez a leírás, és amit a környezetemben látok egyre jobban megerősíti bennem azt, hogy köszönöm szépen, nem szeretnék gyereket.

A mérlegnek két serpenyője van: van néhány pozitívum, de sokkal jobban lebillenti a negatív oldal.

A leirasod nagy reszet en is ateltem de nekem még pluszban bele is talpalt a sors a lelkembe egy isteneset mert egy veleszületett rendellenessége volt a gyereknek. Szerencsére azota kiderült hogy nulla tunete lett ( mazlink volt) es a későbbiekben egy műtéttel minden korrigálható de azt senkinek sem kívánom hogy a leirt elethelyzetben meg veszelybe is kerüljön a gyerek elete es tehetetlenul vard hogy javuljanak a lelet eredmények..

Aztan atfordult bennem valami és halat adtam az égnek hogy a sok rossz ellenére mi megolelhetjuk es hazavihetjuk őt, sokaknak ez nem adatik meg..

Evvel csak azt akarom mondani hogy engedd el a rosszat es becsuld meg ami van.

Azért ha egy másik oldalát nézzük a dolognak, nem kell kisarkítani ezt arra, hogy a férfi csak "készen kapja", és a nő kínlódik meg vele. Igen, ez egy ilyen állapot, élethelyzet. De hány férfi is van a világon, aki nagyon súlyos műtéteken esik át, és utána sokáig nagyon komoly fájdalmai vannak.

Ha mindannyian összeírnánk, mivel, és meddig szívtunk életünkben, akkor hidd el, mindannyiónknál szép, hosszú lenne a lista. És ebben benne vannak a fizikai fájdalmaink is. Függetlenül a nemünktől.