Normális, hogy a párom így reagált rá, hog megint kisfiút várok?

Mondd meg neki, hogy jó, elvetetni már nem lehet, akkor adjuk örökbe és csináljunk másikat, hátha az lány lesz... (irónia)! Hátha észbe kap, hogy ez nem kívánság műsor.

Az első gyereknél csakis lányt szerettem volna, tesóméknál 3 fiú van. A páromnak mindegy volt, de mikor kérdezte a szonográfus, ő is lányt mondott. Válasz: Apuka, akkor próbálkozzon újra, mert ez bizony kisfiú.

Kijöttünk, hazáig bőgtem. Otthon megráztam magam, hogy de hülye vagyok, nem hogy örülnék, hogy minden rendben vele, onnantól már mást el sem tudtam volna képzelni. Mikor meg megszületett, szerelem első látásra.

Másodszor megint megkérdezték, akkor már csakis fiút szerettem volna (férjem titkon lányt). Megkérdezték, mit szeretnénk: Én: fiúúúúút Férj: Mind1. Lány lett. Imádom. 7 ördög bújt bele, 100szor elevenebb, "rosszcsontabb", mint a bátyja.

Gratulálok a 3. fiadhoz (mert a párod az első szerintem, ha ilyen gyerekesen viselkedik). Ez nem kívánságműsor, egy felnőtt ember ezt nem foghatja fel így, pláne nem viselkedhet így az édesanyával szemben (és itt inkább ezen van a hangsúly).

Én a harmadikat várom, egy fiú és egy lány után, több oka is van annak, amiért picit jobb lenne a család egésze szempontjából még egy kislány, de elég határozott megérzésem, hogy ismét kisfiam lesz, és azóta tudatosan keresem ennek az előnyeit (kevesebbet találok, mint a kislány mellett, de találok!).

Természetesen azt mindenki tudja, hogy csak az egészség fontos igazán, de arról meg hajlamosak elfeledkezni az emberek, hogy tényleg van olyan, hogy egy anya vagy egy apa inkább az egyik nemű gyermekkel találja meg jobban a hangot, és természetes, hogy inkább olyan nemű gyermekre vágyik. Ez van, az érzelmeken nem lehet változtatni. De a hozzáálláson és a viselkedésen kötelességünk.