Normális, hogy a párom így reagált rá, hog megint kisfiút várok?

A férfin múlik, ugyhogy csak magát okolhatja mond meg neki!

Állj a sarkadra!

Remélhetőleg menet közbe változik a hozzáállása, mert ebből csúnya félre értések lehetnek még a jövőben.:( Ismerősnél 20 év alatt végig hánytorgatta a férj ugyanezt a témát, amikor kirepült a gyerek el is váltak és a gyerekét azóta se keresi. Szomorú...

Miért akar ennyire kislányt? Mit hisz, mitől másabb? Az első 3 évben csak pelenkázásnál van különbség. Annyira, hogy ő se érti még, hogy ő mitől fiú vagy lány, és nem mindig tudja a néniket és bácsikat megkülönböztetni. Úgyhogy fiús vagy lányos viselkedésről beszélni értelme sincs.

A különleges apa-lánya kapcsolat egy mítosz, pont ugyanolyan szerelem tud lenni az apa-fia közt is. Pont azért, mert az első években lesz megalapozva, amikor a kicsi azt se tudja, hogy ő mi.

Lányokra könnyebb ruhát venni. Ennyi az összes különbség. Pedig a legnagyobb gyerekem már kamasz (fiú), nagycsaládosok vagyunk, van lány is, és még mindig nem értem, hogy mi az orbitális eltérés, amiért egyes szülőkben ekkora csalódást kelt pusztán a baba neme.

Hát elég gyerekes tőle, főleg, hogy rajta múlik ha nem is akaratlagosan, de akkor is.

Nem mellesleg öcsémék is elkenődtek, mert fiúnak mondták a babájukat, de tartott kb fél napig, és utána nem volt gond. Imádják.

Nekünk is fiú lett a második, párom pedig nagyon örült neki.

Szóval de, a lényeg, hogy egészséges legyen, onnantol nem számít a neme. Nem tudom mi ez a nagy imádat a lány babák felé.

Átmeneteileg?

Teljesen.

Vannak olyan kismamák akik jobban letörnek.

Akkor van baj, ha pár nap alatt sem békél meg.

A csalódás beszél belőle.

Emiatt kár sírni

Nekem egy ismerősöméknél volt így hogy 2 fiú után a 3. is fiú lett és ott is apuka volt nagyon csalódott, anyuka meg apuka miatt volt csalódott.

Eleinte nem is nagyon tudott mit kezdeni a kisfiúval, de aztán úgy 3 éves korára már nagyon megszerette.

Hálistennek.

Egyébként meg előzetesen tényleg vannak az embernek elképzelései (férfinak nőnek egyaránt) de ezek inkább ilyen ábránd képek, a valóság merőben ellenkező :D

Mi is vágytunk kislányra, fiú lett, a második lett lány, a harmadik ismét fiú.

Hát a nagyfiunk ezerszer nyugisabb, kedvesebb típus,szereti kifejezni az érzelmeit szóban, ölelésben pusziban egyaránt kicsi kora óta. ( most 11 éves).

A lányunk meg egy harcos amazon, határozott, pörgős, rengeteget beszél, ezerszer önállóbb volt kicsinek is mint a fiunk, egyáltalán nem az a tipikus kislány, aki csendben elszínezget , rajzolgat , rózsaszín kisruhában , hosszú hajjal. ( rövid a haja mert utálja a fésülést)

Számomra teljesen megdöbbentő ez a viselkedés egy felnőtt embertől (férfi vagyok).

Egy gyermek nem kívánságműsor, lehet persze ezt vagy azt várni, erre-arra számítani, de baromira gáz dolog durcásat játszani, vagy kevésbé örülni neki. Ezt senki sem döntheti el, maximum ha ennyire fontos a nem, akkor fogadjon örökbe.

Nem tudom, én szégyellném magam. Szerintem ha ilyet leműveltem volna a feleségem előtt, megmondta volna hogy takarodjak haza anyámnak hisztizni, ne neki.