Amióta megszületett a fiam, elhidegültem a férjemtől. Aki volt így, végül hogyan oldódott meg?

Meg főzzem a kedvenceit és kényeztessem. Aha. Persze. Nyilván. Két pelenkazas között feltétlen csak ezeket fogom tenni.

Pedig érdemes lenne megfontolni. A párodnak is jól esne, ha vele is törődnél kicsit, nem csak magaddal, meg a gyerekkel. Nyilván nem kell ultra bonyolult dolgot csinálni, csak apró kedvességet, sütni egy gyors sütit, amit szeret, összedobni egy gyors vacsit, amit együtt megehettek, majd beszélgettek.

Én is szedtem a szülés utáni depressziómra gyógyszert és nem lettem függő.

Te nagyon kevered a szezont a fazonnal.

Nekem úgy tűnik, hogy a párod annyira nem is érdekel, meg a család egysége sem. Nagyon kevés férfi tolerálja az ilyen hozzáállást, úgyhogy kapd össze magad, de sürgősen. Nem kell túlzásba esni de egy finom ebéd vagy egy kis figyelmesség néha napján még egy kapcsolatnak sem ártott. Időnként bele kell férnie, mégsem teszed. Csak azt látod, hogy ő szabadabb, ÉLi az életet, te meg be vagy zárva, holott nem, csak nem tudod, kit kezdj magaddal. Nem kell szexinek lenni meg erőn felül teljesíteni, de elhagyni sem kellene magad, mert azért tartasz ott, ahol. Mondom ezt úgy, hogy ezt az utat már megjártam.

Persze, az is egy hozzáállás, hogy “örülök ha lyuk...” de nem érdemes.

21#22, irja, hogy a ferjere haragszik meghatarozhatatlan okbol, akkor majd pont ahhoz lesz kedve, hogy a ferjenek kedveskedjen. Elobb ra kellene jonni, hogy mi a gond pontosan. Ha a bezartsag, akkor esetleg hetvegente elmehetnel tobb orara kikapcsolodni, vagy beadhatnatok bolcsibe a gyereket 7-8 honapos kora korultol. Nem kell egesz napra, mar fel nap is sokat segithet.

#23, pedig épp ez az... Hogy a semmiért haragszik és a semmiért bünteti. Csak az ő fejében kell átállni, hiszen onnan indul a gond. Ha viszont ezen változtat, akkor elindulhat a hgyógyulás útján. Nem feltétlen az aegoldás, ha lelép otthonról, hiszen ha az otthoni hangulat nem változik, akkor csak a folytonos menekülésen fog járni az esze. Első körben otthon kellene jobban működni az életének, hogy a párja is támogassa, megértse, és partner legyen a gyógyulásban is.

De ha csak azt látja, hogy hazaér a munkából, egy idegbajos roncs mellé, aki lepasszolja a gyereket és lelép, az pont nem fog segíteni.

Mindkét gyerekemnél belekerültem ebbe..

Az elsőnél nagyon durván melyen voltam, mint még életemben sose.. A munka és a sport hozott ki belőle.

Most újra ez van. Másfél éves a pici és kezdek itthon megzombulni, ettől a bezártságtól, a folyamatos készenléti ugrálástól és kb semmi visszatöltés.

Tudom mi lesz a megoldás.. újra hamarosan munka, a sportot pedig újra valahogy csinálni kéne. Két gyerek mellett és egy folyton dolgozó férj mellett még nehezebb.

Nekem ezek segítettek, remélem valakinek tudtam ötletet adni :)

Én a gyógyszerektől félek, félek hogy rákattanok és nincs megállj. Inkább ki sem próbálom.

A szülés utáni első évben mi összesen kb. 3-4x szeretkeztünk. A többi időben gyerekeztünk, apjuk dolgozott, illetve a nyálunk folyatva eszméletlenül feküdtünk az ágyon.

Nem kívántam a férjem, amikor meg próbálkoztunk, gátsebem maradványaitól sírtam az ihajjcsuhajj élvezkedés helyett. Ő meg nem piszkált engem vele, hanem csendesen a háttérben kivárta szépen, hogy jól legyek. Az ágyamba hozta a kávét, amikor az első hetekben rendszeresen felülni se tudtam reggel az ágyból a szédelgéstől, akkor kaját hozott. Olyan is volt, hogy konkrétan pakolta a számba a somlói galuskát reggeli gyanánt, hogy ne legyek már annyira zöld. Semmit nem várt el, kényeztessem???? Úristen, nemár... a nők egy része testi roncsként jön haza a kórházból szülés után, a derekam 2 és fél éve tropa, egyszer a munkahelyéről kellett hazajönnie, mert délben a gyerek altatása közben becsípődött, és onnantól csak a földön hason kúszva tudtam közlekedni.

Szóval a férjtől több türelem és odaadás kéretik. Kérdező, követeld meg magadnak, amitől jobban érzed magad, a hormonok néha mocsok játékot tudnak űzni, de kell a támogató közeg is!