Manapság normális ez? 20 éves férjezett, jól szituált csajszi vagyok. Nagyon szeretnék egy babát. Érettnek érzem magam a feladatra, és úgy érzem ez lenne a legnagyobb áldás az életemben.

20 évesen szültem, tudom, hogy ez manapság nem "divat" már, de én is a huszas éveim elején akartam szülni.

A dokiról annyit, hogy akihez nekem kellett járni körzetileg, az eléggé lekezelő volt, de ahogy hallottam, ő mindenkivel ilyen paraszt. Szóval ezt nem vettem magamra. Engem a gyerekorvos jobban zavart, nem mert bunkó volt, csak mert kb. 3 éves korom óta ismer, mindig ő volt az én orvosom is, és amikor a fiamat vittem hozzá, akkor is úgy beszélt velem, mint egy kisgyerekkel. Mindegy, azóta már máshol lakunk, más gyerekorvos van, aki tök jófej :)

Második válaszoló vagyok.

Az én orvosom megállapította a terhességet, aztán megkérdezte, hogy terveztük, szeretnénk-e. Onnantól kezdve gratulált, megköszönte, hogy őt választottam és nagyon-nagyon rendes volt végig és a szülésnél is!!! (Tapasztalt, 50x éves osztályvezető főorvos)

A gyerekorvos: nekem is ő volt az orvosom, 0-18 éves koromig, de nem kezel gyerekként, sőt!

A teherbeesés: tudod, hogy babád lesz, demég nem fogod fel, kb. 4 hónapig, amikor megérzed, látod, hogy növekszik. A férjed csak akkor fogja fel igazán, ha a kezében tartja, ezért ne neheztelj majd rá, mondjuk ez nehéz, mert kicsit nyűgös leszel a terhesség elején főleg, de a legcsodálatosabb 9 hónap vár rád!!! Ahogy nő a pici, esténként együtt tapizzátok a pocakodat, várva, hogy kirúgja az oldalad :) Leírhatatlan! Sok kellemetlenséggel jár, ahogy a szülés is, de ezek mind eltörpülnek!!!

Szerintem nem korai.Az korai ha valaki 16 évesen szül,hisz ő maga is gyerek még.Én 20 évesen szültem,és terveztük.Nem bántam meg,én is ugyanúgy járok suliba esti tagozaton.

Sőt szerintem egyre több 20-on éves szül azért,mert már kisbabára vágyik.

Én is 20 évesen szültem :)

Lehet, hogy manapság nem "divat" de szerintem nem azért, mert egy mai 20 éves nem állhat készen az anyaságra, inkább azért, mert sokan ennyi idősen még tanulnak, és ezzel együtt rengeteg a szórakozási lehetőség is, amiből a többség még nem akar kimaradni, plusz persze ha valaki tanul, akkor általában még nem dolgozik, vagy legalább is nem tudna abból önállóan megélni.

24 éves vagyok, 1 éve férjnél. Amikor az orvos megállapította a terhességemet, az első kérdése az volt, hogy megtartjuk-e. Borzasztó. Mondtam, hogy természtesen, hiszen azért "csináltuk", erre teljesen meglepődött...

És ezt a csodálatos élményt átélve csak azt tudom mondani neked, hogy hajrá, hiszen nincs ennél szebb érzés a világon, mint tudni, hogy valakinek az anyukája vagy :)

24 hetes km.

tőlem 30 évesen is megkérdezte a doki,h megtartjuk-e

Ha ilyen lehetőségeim,és körülményeim lettek volna 20 évesen,mint most neked,akkor én is bevállaltam volna a gyermek szülést.Szóval hajrá!!!!

Szerintem is teljes mértékben tőletek függ! A hozzáállásotoktól, attól hogy mi is a tervetek, célotok. Mi 25 és 27 évesek voltunk a férjemmel mikor az első babánk született és hát így visszagondolva lehet nekünk is kicsit várni kellett volna még, pedig nem 20 évesek voltunk. És már 5 éve ismertük egymást. De ebből is látszik, nem ettől függ. Azóta találkoztam már 22-23 éves iszonyatosan jó anyákkal, akiket az isten is annak teremtett, és találkoztam 32-35 éves először szülőkkel akik meg egyáltalán nem voltak szülőnek valók...nem korfüggő ez.:)

Dokik meg: dolgoztam nőgyógyászaton, és szinte minden doki megkérdezi életkortól függetlenül hogy megtartja e a babát az adott lány-nő-asszony. Nem genyóságból vagy mert azt nézi ki belőled (biztos van olyan is) hanem azért mert ezt rögtön tudni kell, mert akkor afelé irányítanak. Pl. ha megtartod akkor a körzeti védőnőhöz kell menni, ha pedig nem akkor a családvédelmi szolgálathoz ahol megpróbálják lebeszélni a nőt az abortuszról, kap 3 nap gondolkodási időt és csak utána történik meg a beavatkozás...Na de nem ez a lényeg, tőlem is mindkétszer (azóta még egy babánk van) megkérdezték,hogy örülünk e:))Tehát h megtartjuk e.

Szia,

22 évesen szültem, már 2 éves a kisfiam!!!!:)

tervezett volt, mindig is vágytam rá, és a családom szerint nagyon-nagyon jó édesanyja vagyok és jó feleség is. Nekem ez a legnagyobb öröm, alig várom a kistesót. A férjem idősebb, majdnem 12 év van köztünk. Mikor megszületett a fiam,még anyósomnál laktunk, ma már van házunk, autónk, nem dúskálunk, de megélünk.

Nekem első próbálkozós hónapban összejött, remélem a tesóval is így lesz. Rám nem néztek rossz szemmel kismamaként, inkább most sajnos....

én kifejezetten azt vettem észre, hogy azért mert adok magamra (szinte semmit nem változtam) és babakocsis sétához is normálisan felöltözök, maguk az anyukák néznek rám ferde szemmel, pedig ugyanúgy ellátom a háztartást, sütök-főzök (sőt saját recepteket gyártok és imádom), a ház ragyog, a gyerekem egy értelmes, okos kisfiú, rengeteget foglalkozom vele, mégis azt gondolják hogy a körmömet lakkozom és a hajam vasalgatom egész nap...

szóval ez van sajnos....

ja és hogy jobban beleláss egy konkrét story:

van egy szomszéd csaj, kedves, kedvelem is,nemrég ismerkedtünk meg, de abszolút lestrapált...nagyon meghízott, póló+melegítőbe jár mindenhova!!!!a haja zsíros, a szemöldöke szerintem 2 éve nem látott csipeszt. múltkor át kellett mennem valamiért és lemostam a sminkem, a hajam felcopfoztam, mert már többször láttam rajta, hogy így kedvesebb velem....hát ez a helyzet....:(