Hogyan oldanád meg ezt a helyzetet?

Ülj le a férjeddel és mondd meg neki hogy erre semmi szükséged nincs. beszéljen ő vele neked úgyse fogja "bevenni a gyomra" innen már csak egy fél lépés hogy oda is költözzön.

azt te is megmondhatod neki hogy a drámázást meg a szinházi kicsapongásait tartsa meg magának otthonra .

az hogy elötted ócsárolja a fiát semmi jóra nem vezet késöbb pedig a gyerekek is érteni fogják merről fúj a szél.

Le kell szerelni diplomatikusan és meg kell mondani hogy álljon a talpára és ne rajtatok élősködjön.

De ha a férjed nem áll meg elötte hogy ezt előadja akkor számits rá hogy rámehet a házasságotok mert sok férfi nem hajlandó ilyesmit mondani az édesanyjának.

Jesszusom. (Bocs, ez volt a legelső gondolatom).

Alapvetően a leírtak alapján,úgy érzem,hogy ezt nem tudod te (vagy ti a férjeddel közösen) kezelni,mert az ő problémája a szeretethiány és depresszió szinte gyermekké teszi. Ha újra eltávolodsz tőle fokozod a bajt, és ki tudja hová fajul, így meg tényleg "meg fogsz fulladni",és nincsen saját családi életed.

Szerintem ami fontos,hogy nem menj rá te is erre az egészre, úgyértem ne juss el oda,hogy totál kiborulsz, mert neked a gyermekeidről gondoskodnod kell.

Szivem szerint azt írnám,hogy vigyétek el pszichológushoz,de valószínűleg ebbe ő sosem egyezne bele, pedig ez lenne a legkézenfekvőbb megoldás.

Azt viszont megpróbálhatjátok,hogy kb ilyen részletességgel (minimum) mint ahogy ide leírtad együtt leülve (3an) elmagyarázni neki hogy nem jó ez a helyzet, és nem fog műküdni így hosszú távon,és hogy egyben halgassa végig amiket csinál,egymás után felsorolva.

Egy egy nap amit tesz, kifigyel, követ, vay átmászkál, vagy számonkér, szóval ezek külön külön lehet hogy neki fel sem tűnnek,hogy nem jó...de ha egyben felsorolnád, lehet,hogy akkro épp kiborulna, aztán végiggondolná később...vagy eszébe jutna mikor újra hasonlót készül tenni.

Kitartást kívánok.

Márpedig én két választást látok, (mert az, hogy ő megérti, megváltozik és angyal lesz, ez nem lehetséges fejlemény, az én véleményem szerint). Marad az, hogy

1.) elfogadod, hogy ez van, és éltek továbbra is így, ahogy, vagy

2.) kiállsz a családi nyugalom mellett és feláldozod az ő lelki békéjét. Például ebből: "Ha megmondom a magamét neki, azt érem el, hogy még jobban alá teszek Neki, ráadásul biztos, hogy megszakítanánk így megint vele a kapcsolatot.", én úgy látom, hogy agyon lelkized a dolgot, hogy mi lesz vele, meg mennyire lesz neki nehéz. Ha ez annyira fontos neked, akkor viseld is el, amivel ez jár. Ha úgy érzed eleged van, akkor pedig állj a sarkadra és tarsd távol, mert magától a helyzet változni nem fog.

Esetleg próbáljatok meg kijelölni a héten két napot (pl. kedd-péntek, stb.,) amit végig veletek ill. a gyerekekkel tölt. "Cserébe" a többi viszont szabad nap, amit el kell fogadnia.

Mi anyuval és anyóssal is ezt csináljuk. Egyikőjük sem klinikai eset, de ha sokat vagyunk együtt garantált a veszekedés. Úgyhogy egy héten két nap anyué, ilyenkor ő vigyáz a gyerkőcre, én pedig eljárok nyelvórára, ügyintézni, stb. Kora délután megyek hozzá és kicsit dumálunk. Anyósé a vasárnap, amit nálunk tölt kora reggeltől késő estig. Beszélgetünk, főzünk, kertészkedünk, tök jó.

Ha telefonon vegzál az anyós és már kellemetlen, azt hiszem egyszerűen nem venném fel amikor hív és párom sem. Ha rákérdez lehet azt mondani hogy csak este vetted észre hogy keresett, akkor meg már nem akartad visszahívni. Szerintem hamar lejönne neki hogy ne telefonálgasson.