Mit csináljak a kisfiammal?

Kell vele őszintén beszélni. El kell tudnia viselni, hogy nem tud mindenkinek megfelelni. Lehet hogy ő is ítélkező volt másokkal és azt kapta vissza. Teret kell adni másoknak is. Fogadja el, hogy mások is érvényesülni akarnak.

Fontos! Nem az számít más mit mond róla. Az a fontos ő mit gondol magáról. Legyen önmaga. És ne ítélkezzen másokról.

15 évesen nem ilyenek a fiúk.

Én a helyedben pszichológushoz vinném.

Ez az ölelgetős puszilgatós dolog olyan 5-6 éves korban elmúlik.

Meg szeretni ha vigyáznak rá??A 15 éves fiúk már javában kamaszok, feszegetik a határaikat.

Olyan m8ntha érzelmileg megrekedt volna egy szinten.

Kérj segítséget, főleg az öngyilkossági gondolatok miatt.

Iskolaváltás is szóba jöhet.

Van apa\férfi kép az életében?

Pszichológus mindenképpen kell.

Én még egy személyi edzőhöz vinném el. Jót fog tenni neki az edzés és önbizalmát is növelheti nem csak az izmait. Ne csak kondiba, hanem aki foglalkozik vele. Ez fontos, mert kap figyelmet, de nem olyat amit megszokott.

Tanár vagyok, szakgimnáziumban tanítok szinte csak fiúkat.

NEM ilyenek 15 évesen. Nyilvánvaló, hogy a fiúknak si vannak érzelmi igényeik, de hogy sír a szobájában, mert nem akar felnőni? Ez gond. Nagyon szenvedhet eleve a saját szorongásától is, de sajnos biztos vagyok benne, hogy a társai is kinézik, bántják, és ez az évek előrehaladtával csak durvulni fog, ha ő ilyen marad, a többiek pedig ha mg nem is férfivá, de mindenképpen erősebb, vagányabb fiatallá érnek mellette.

Kérjetek számára segítséget, de első lépés, hogy ő merjen őszinte lenni magával, szembenézni azzal, hogy valami nincs rendbe, és segítségre van szüksége.

Még biztosan nem késő, de ne húzzátok az időt.

Most olvastam el újra a kérdést....

kérlek, e haragudj, de eleve te is kisfiadnak szólítod....

tudom, tudom, egy anyának mindig a gyermeke marad, 40 évesen is. De egy 15 éves srác nem olyan kisfiú már, hogy idegenek előtt kisfiamozzuk.

GOndold át, neked mi részed lehet abban, hogy megkésett az önállósodása, és a férfi szereppel ennyire nem tud azonosulni? Egyedül neveled? Nehéz elképzelnem, hogy ha lenne egy egészséges férfi minta, példakép a közvetlen környezetében, akkor is így érezne....

Igaza van az előzőnek, ő már nem a kisfiad. Lehet, hogy pont te szeretted-szereted túl, nem hagyod felnőni. Érdemes lenne elolvasnod a Mérgező szülőket. Őt meg vidd el pszichológushoz, segíteni fog helyre tenni az érzéseit.

Alapvetően megértelek, én is imádom a lányaimat, előre rosszul vagyok, hogy pár év és már nem az én kicsikéim lesznek, de ezt egy szülőnek muszáj elfogadnia.

Pszichológus, sürgősen. Valami nagyon nincs rendben vele. Azzal nincs baj, hogy vannak érzékenyebb fiúk, teljesen természetes. De az, amit te leírtál, már túlmegy egy bizonyos határon. És még csak nem is azért, mert fiú, ez egy lánynál sem lenne a korának megfelelő viselkedés, hozzáállás.

Nem támadni akarlak, de valószínű, hogy mindkettőtöknek kellene a pszichológus, mert feltételezem, hogy nagyon kisfiú szerepben tartod. Neked is meg kell tanulni elengedni őt, hagyni önállósodni. Illetve ezt már rég meg kellett volna tenni, mert már itt vannak a következmények.