A párom képtelen megbecsülni engem, mint anyát, a fejemre olvassa folyamatosan, hogy "semmit nem csinálsz itthon" " nem dolgozol". Mit tegyek?

hát,szerintem egy napra hagyd vele a babát,és meglátja h nem is olyan kis feladat...tutti 1 óra mulva telefonál,h mit hogyan kell stb....nem értem a férjedet...hány éves??? bezzeg amit ő csinál az elismerésre méltó,mi???

csodálom h még nem vágta a fejedhez h ezért kapod a gyedet...

Szia! Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Én ezt tenném a helyedben:

1-2 napra hagyd magára a bébivel (persze, ha anyatejes, akkor menj haza, amikor kb. enni szokott) és ülj be egy közeli pl. könyvtárba, úgy, hogy "kikészíted" neki az aznapi teendőt: kiveszed előző nap a fagyasztóból a feldolgozandó husit, előveszed a vasalódeszkát, összekupacolod a szennyest, így meglátja, hogy mi a teendő, nem tudja azt mondani, hogy nem látta.

De egyébként van erről egy vicc, valahogy így szól: a férj hazaér a munkából, látja, hogy szalad a lakás, mosatlan edények a konyhában, szanaszét szórt ruhák a lakásban, feladatlan csekkek az asztalon, az asszony meg az ágyban heverészik. Megkérdi: Hát itt meg bomba robbant? Mire az asszony: Nem drágám, csak mindig azt mondod, hogy nem csinálok itthon semmit. Ma tényleg nem csináltam semmit!

Ez is egy megoldás, nem? Már annyira megszokta, hogy mindent te csinálsz, hogy már fel sem tűnik neki, nem tudatosul benne, hogy ez mennyi melóval jár. Tudatosítsd benne: minden nap, amikor hazajön a párod, sorold el, hogy aznap mi mindent csináltál, hátha rádöbben, hogy egy kincs vagy.

Lehet, hogy az elején egy kicsit drasztikusnak tűntem, de ez azért van, mert elég elkeseredettnek tűnsz. Üdv.

Szia!

Ha valóban ilyen ahogy írod,hagyd el.Az ilyen emberek nem változnak meg annyira,hogy boldog lehess vele.Te egy értelmes nőnek tűnsz,nem ezt érdemled.Milyen férfi az,aki ennyire tiszteli a feleségét,a gyereke anyját?A saját anyját is csak ennyire értékeli?Még olyan fiatal vagy,megtalálhatod a nagy szerelmet egy gyerekkel is.Semmiképp ne szülj neki többet.Nagyon is tiszteletreméltó,hogy a gyereknevelés mellett ellátod a házimunkát,és még egyetemre is jársz.Vannak férfiak,akik egyáltalán semmire nem értékelik az otthon végzett munkát,a gyereknevelést.De aztán,ha mondjuk csak 2 napra magukra lennének hagyva a gyerekükkel,hogy ők lássák el,mellette rend legyen,mosás vasalás, főzés...stb...ami egy nő dolga nagytöbbségben,akkor befonná a haját,és inkább dolgozna napi 16 órát a munkahelyén.De valószínűbb,hogy nem is lenne hajlandó ezt kipróbálni sem.Nehogy sikerüljön neki belédsulykolnia,hogy Te semmit nem érsz!!!Ő minősíti saját magát ezzel a felfogással.

Hagyd el mielőbb,remélem van aki segítsen neked.Ne tedd tönkre a fél életedet,hogy majd 20 év múlva megtörten,esetleg több gyerekkel kelljen új életet kezdened.Most lépj,még fiatal vagy előtted az élet.Aztán meg próbáld meg jobban kiismerni azt az embert,akivel legközelebb összekötnéd az életedet.Bár tudom,ez nagyon nehéz,és még az ember vakon szerelmes,addig csak ködön át látja a szerelmét.

Minden jót neked,remélem sikerül változtatnod.

Azt azért nem írtam,hogy beszéld meg vele,mert gondolom ezen már túl vagytok.

Üdv

Szia!

Tisztán látod a helyzetedet, nagyon intelligensen is írtad le. Még időben vagy, mert nem hiszed el a férjednek, amit mondd, hiszen nincs is úgy. De ez talán a következő lépés, idáig viszont nehogy eljuss! Ha nem érzed jól magad a kapcsolatodban, akkor lépni kell minél hamarabb: ha nem hallgat meg a férjed, írd le neki, ha már túl vagy a közlésen és nem változik a helyzet, és persze van rá lehetőséged, akkor hagyd el. Senkinek nem kötelező elviselni ezt a bánásmódot! Még fiatal vagy, nagy családra is bőven van esélyed. Minden jót!

Szia! Először is az a véleményem, hogy nem a megfelelő embert választottad magad mellé, ha te így érzel és ez téged bánt akkor sürgősen kell valahogy hatni rá,mert az dereng, hogy tényleg belefulladsz a saját házasságodba.

Először talán próbáld ki, hogy amikor a párod szabadnapos, akkor hagyd rá a kicsit amíg elmész a boltba ami persze jó sokáig tart , mondjuk válassz egy tesco-t.

Én úgy gondolom, ha anyósod közel lakik akkor át fogja addig vinni, de ehhez ismerni kéne a körülményeket.

Bízz rá egy-két dolgot, amit muszáj neki a babával megcsinálnia, amíg a boltban vagy.

Ha ez nem jó, akkor pedig kezdd el mondani a dolgokat neki, ha pedig nem hallgat meg, akkor fogd a babát, öltözzetek és menjetek sétálni. Minden egyes alkalommal tedd hozzá, ha majd lehet vele beszélni , akkor előlről kezded a mondanivalódat.

Aztán kezdd el megint egyszer csak végighallgat..

Esténként megkérdezhetnéd milyen volt a napja és akkor te is elmondhatnád, hogy neked milyen volt, talán akkor látja hogy a te felsorolásod végtelen.

Még egy babát pedig ne is akarj ilyen kapcsolatba, majd ha rendeződik a helyzet, és ha felhozza, akkor mondd neki, hogy majd ha megkapod a megbecsülést attól akit életed párjának választottál akkor majd elgondolkodsz rajta.

Ez szörnyű így..

Na ilyenkor örülök, hogy én a babámat a születése óta egyedül nevelem. Amúgy szar helyzet, de ilyenkor azt gondolom, nekem nagyon jó dolgom van, mert senki nem vágja a fejemhez, hogy nem dolgozom. Szerintem konkrét tanácsot nem tudok neked adni, mert neked kell tudni, hogy mit szeretnél. Én csak azt tudom elmondani, hogy én mit tennék, de persze lehet, hogy hülyeséget mondok, mert nem ismerem a párodat, így lehet hogy nem látom jól a dolgokat. Ha nekem azt mondaná valaki, hogy nem csinálok semmit, nem dolgozom, akkor megmutatnám neki, milyen is az, amikor nem dolgozom. És az ő cuccait nem mosnám ki, nem főznék, inkább ennék szendvicset pár napig, a világon semmit nem csinálnék, csak azt ami nekem és a gyereknek szükséges (ciki van, ha ez alatt az idő alatt beállít a védőnő, asszem meg lenne a véleménye). Amikor nem dolgozik, akkor - már cipőben, kabátban - bejelenteném, hogy na nekem most el kell szaladnom, édesem addig figyelj a gyerekre, majd jövök. Kíváncsi lennék, mikor elégeli meg. Amúgy pedig egy az egyben megmondanám neki, hogy azzal, hogy vállaltunk egy babát, azt is vállaltuk, hogy én itthon leszek vele, te pedig barátocskám dolgozol, és nagyon nem szép dolog ezt irigyelni, mert egyértelmű, hogy az irígység beszél belőle. És mellesleg egy férfinak nem lenézni kéne a párját, hanem segíteni neki, mert gondolom ha neki lejár a munkaideje, akkor hazamegy és pihen, van szabadnapja, és akkor is pihen, neked viszont nem jár le a munkaidőd, és szabadnapod sincs. Egy normális férfi igyekszik segíteni, hogy a párja is pihenjen valamennyit, és tudomásul veszi, hogy azzal, hogy apa lett, neki is megszaporodtak a feladatai. Ha hosszú távon nem változna a dolog, én nem kérnék egy ilyen pasiból. Csak hát ezt hamarabb kellett volna meggondolni, figyelni kellett volna a jelekre. De hát én is beleestem abba a csapdába, hogy nem figyeltem eléggé, és olyan valakitől estem teherbe, aki semmibevett, nem tisztelt, stb., csak vele nekem az volt a gondom, hogy inkább gyerekként kezelt, a fejem fölött döntött, semmibe nem engedett beleszólást, minden szánalmas ideálját rám akarta erőltetni, stb. Hát igen, de jobb későn mint soha... Amúgy én is 21 éves vagyok, tanulok, nevelem az egy éves fiam, ellátom a háztartást, és mindezt sokkal jobban csinálom úgy, hogy nincs valaki a sarkamban, aki mindenbe beleszól vagy éppen lenézi a munkámat.

Nem akarlak arra buzdítani, hogy hagyd el a párod, csak a személyes véleményemet írtam le, hogy én ezt nem tudnám elviselni, mint ahogy nem is viseltem el. De azért előbb inkább próbáljátok megoldani, akár tetszik neki, akár nem, ezt meg kell beszélni.

Na hát valamilyen szinten én is így vagyok. Csak nekem még kiegészül azzal, hogy még engem is kritizál valamilyen formában.

Tavaly kb április óta folyamatosan eléggé meghíztam és egyre csak kritizál. De nem tudok ellene mit tenni. Mondjuk azelőtt se voltam egy deszka.

A másik, hogy mert én nem járok fodszászhoz meg ide oda. Csak hát azt nem számolja, hogy mivel nagyon sok adósságunk van, nem is tudnék elmenni, miből. Ha meg véletlenül összejönne, akkor meg inkább a gyereknek veszek ruhát vagy ami fontos, vagy épp a páromnak mondom azt hogy akkor menjen vegyen magának farmert vagy cipőt belőle (már rá is ráfér az új cucc), mert neki fontosabb a munkához, én itthon vagyok, majd ha nekem kell akkor veszünk nekem is.

A harmadik, hogy ha este hazajön próbálok hozzászólni, vagy beszélgetést kezdeményezni mintha nem is hallaná, meg sokszor nyúl a távirányító után és kész vége, kikapcsol.

Van hogy hagyom egy kicsit, de az a baj, hogy ilyenkor várhatnék éveket is akkor se bagózna rám.

Sokszor még a gyerekre sem. Nem mondom hogy nem foglalkozik vele, inkább úgy fogalmaznám, hogy időszakosan, ha van kedve.

Nagyon nehéz. Menni nem tudok hova, így várok, és szenvedek, hátha rám talál vmi olyan pasi aki még embernek, nőnek, egy érzésekkel rendelkező egyednek néz.

Úgy érzem sokszor nincs kiút!

Néha jobb, aztán elromlik megint minden!

Amiket itt írtak az előző hozzászólók, azt mind kipróbáltam már, nem használt. Megbeszélni meg nem lehet vele. Nemcsak ezt, sokszor úgy érzem semmit se.