Miből tudtátok, hogy készen álltok a gyermekvállalásra? Hány évesek voltatok ekkor?

Nekem soha nem volt mindent elsöprő vágyam, hogy gyerekem legyen. Egyszerűen nem így voltam bekötve :) Amikor tervezni kezdtük, akkor is csak úgy fogtam fel, hogy jaja, majd igen, majd valamikor. Aztán becsúszott. Nem pánikoltam, kíváncsi voltam, de nem voltam extra izgatott, valahogy úgy fogtam fel, hogy ez az élet természetes folyása, ahogyan lenniük kell a dolgoknak. Egyáltalán nem voltam bezsongva, csak úgy jó volt lenni.

Az első évben viszont kábé 100x mondtam, hogy többet nem szülök, annyira zombi voltam. Most már két és fél éves, elképzelhetetlenül zseniális, dumás, baromi okos kiskrapek, imádom, de meg kellett küzdenem érte, hogy elfogadjam az új életem. Nekem be kellett látnom, hogy magamtól talán sose döntöttem volna az igen mellett, úgyhogy ez a véletlen kellett ahhoz, hogy elbillenjen a mérleg végül. Azt is be kellett látnom, hogy soha nem lettem volna előre kész lelkileg egy gyerekre, én az a típus vagyok, aki csak és kizárólag útközben tud megérni rá. Ilyen is van, döcögős volt az eleje, de jó vége lett :)