Ismertek olyan családi történeteket, ahol épp a nem tervezett legkisebb gyerek lett a család legnagyobb öröme?

Nálunk az öcsém volt a becsúszott gyerek. Én 10, nővérem 12 éves volt, a szüleink sem voltak már fiatalok. De nem gondolkodtak rajta, hogy megtartsák-e. Meg végre fiú. Igaz, eléggé el is kényeztették, mindent megadtak neki, de végül eléggé jól sikerült felnőtt lett belőle.

A férjem előző házasságában viszont már a nagyon rossz kapcsolatba csúszott be a gyerek. Persze ők is örültek neki, de végül elváltak, mikor még csak 2 éves volt. És mindketten nagyon próbáltak emiatt kompenzálni, és nagyon elkényeztették a gyereket, ami nem vált előnyére.

Nálunk a 2. gyerek nem tervezett volt, egy felelőtlen szex miatt fogant meg.

Végig utáltam az egész terhesség alatt.

Megszületett, nem tudom emiatt-e, de iszonyatosan sírós baba, rettentő nehéz vele, fél éve nem aludt 2 óránál többet egyhuzamban.

Szörnyű napjaim vannak, viszont őt mégis imádom, utólag már nem csinálnám vissza.

A legkisebb gyerekünk ilyen. Volt már három lányunk, a legkisebb még csak fél éves volt, mikor terhes lettem a negyedikkel. Ráadásul a házunk is kicsi volt.

Megszületett a negyedik gyerekünk is, akkor volt a legnagyobb 5 éves. Három lány után fiunk született! A lányok azóta is kényeztetik az öccsüket. (Mi pedig már rég egy jóval nagyobb házban lakunk, szóval ez is megoldódott.)

Szinte ugyan az a szitum mint az elsőnek. 3. És utolsó vagyok , véletlenül lettem apa nem is akart...

Anya mindennap elmondja h én vagyok az élete ertelme , mindent vele beszélek meg,közel állunk egymáshoz nagyon

Apa ő nem szokta mutatni /mondani mit érez, de hangoztatta párszor hogy büszke rám, én vagyok a legtalpraesettebb a családból.

Az én őszinteségem 0 %-ra értékelték....

Tipikus besavanyodott magyar emberek :(