Kedves Anyukák! Mit gondoltok, hogyan lehet jól összeegyeztetni a gyermekvállalást, gyermeknevelést a munkával?

Sokat foglalkoztat mostanság ez a kérdés, nem tervezek még szülni, de elgondolkodom rajta, hogy mennyire nehéz lesz a kettőt összehangolni. 22 éves vagyok, a párommal 6 éve vagyunk együtt, jól megvagyunk. Idén végzek az egyetemen, de szeretnék még továbbmenni februártól mesterképzésre, mire azzal is végzek 25 éves leszek...De sajnos vagy nem sajnos muszáj még 2 évet tanulnom, hogy legyen jó végzettségem. Alapvetően nem vagyok karrierista, de tanulni nagyon szeretek, úgy gondolom, hogy ha van lehetőségem még erre és mivel még vannak ingyenes féléveim, érdemes kihasználni. Mellette dolgozni fogok. Remélem a munkát is össze tudom hangolni majd a sulival.

Én 26 éves korom között szeretnék kisbabát. Eleve nehéz lesz mindent megteremtenünk a közös családi élethez, sok időt és pénzt igényel majd ez.(nem gazdag családból jövünk, tehát sokat segíteni nem tudnak, ami természetesen nem baj, mert minden másban támogatnak)

Én szeretnék otthon maradni a babánkkal. Nagyon rossz belegondolnom abba, hogy szinte a szülőknek választani kell a gyermekük között és a munka között. De dolgozni is muszáj, hiszen manapság nagyon fontos, hogy a gyermekünknek legyen biztos anyagi háttere. Mégis úgy érzem, hogy egy édesanya nem tud kicsi gyerek/gyerekek mellett 8 órás munkát vállalni. Nem érzem fairnek. Fővárosban ráadásul a nagy távolságok miatt még később érnék oda a gyerekekért az óvodába, iskolába. Én szeretnék velük minél több időt együtt tölteni. Úgy vélem, hogy egy gyermeknek ez a legfontosabb, de természetesen megértem azokat az édesanyákat, akik belekényszerülnek a munkába. Ha konkrétan nem is belekényszerül, akkor is kell gondolni a kicsik jövőjére.

Sokat beszélgettünk erről a párommal. Értem anyu mindig tudott időben jönni az oviba, suliba. Párom mesélte, hogy így visszagondolva neki is jó érzés volt, hogy anyukája sok időt töltött velük. Én ha tehetem, akkor 6 órában szeretnék dolgozni maximum. A gyermekemnek nem csak az óvodás korig van rám szüksége. Később is ugyanannyira igényli a társaságom.

Mit gondoltok? Ti hogyan egyeztetitek össze a munkát a családdal? Milyen munkát végeztek? Bárkinek a véleményére kíváncsi vagyok, gyesen lévő anyukáktól kezdve, olyanokéra is, akiknek már esetleg nagyobb a gyerekük, vagy apukák véleményére, családalapítás előtt állók véleményére stb.

Ha nem az anyukák, apukák adhatják gyermekeiknek a legtöbb feltétel nélküli szeretetet az életben, akkor ki más? Számomra a szeretet, a gondoskodás az együtt töltött időben, ölelésben nyilvánul meg. Nem tudok ettől elvonatkoztatni. Én biztos nem szülnék addig, amíg nem tehetem meg azt, hogy óvodába is korán tudjak érte menni. Soha vissza nem kapom azt a időszakot, amíg még kicsi. Olyan rövid ez az időszak. Nem akarok lemondani róla.