Mit lehet tenni egy anyóssal, aki mindent magának akar?

Mindenképpen üljetek le vele még egyszer megbeszélni a dolgokat, remélhetőleg megérti majd, amit kérni szeretnétek. Ha nem érti, akkor ritkítani kell a találkozásokat.

Hasonló helyzetben voltam, csak nekem anyám volt problémás, sajnos ő nem volt befogadóképes semmire, így megszakadt köztünk a kapcsolat.

Fú, hát ez borzasztó és beteges sajnos. Ne hibáztasd magad, ez nemhogy túlzás, de egyenesen gusztustalan a részéről, kb. be akar lépni a helyedre, kisajátítva a gyerekedet. Még ha megbízhatóan és értelmesen foglalkozna vele és azt adná neki, amire szüksége van, ehelyett kifejezetten árt is neki, a fejlődésének (tévé) és az egészségének is (horgolt cucc). Azért ez extra önzőség és világossá teszi, hogy itt az ő beteges igényei vannak fókuszban mindenki más kárára - beleértve a saját, egyetlen unokáját is. Egy felnőtt embernek legalább az agyával meg kellene értenie, hogy a babának az első évben elsősorban az édesanyjára/szüleire van szüksége, és az már egy kegy, hogy vele is lehet olykor, meg kellene ezt becsülni és korlátoznia kellene beteges mohóságát. Vajon hozzá odaköltözött az anyósa, amikor megszületett a férjed, hogy rögtön már szoptasson is helyette?

Nem hiszem, hogy erre születhet olyan megoldás, amit ő nem érez sértőnek. Ha azelőtt normális volt, de egy csapásra egy mániákus őrült lett, ez inkább arra mutat, hogy valamit benyomott nála ez az állapot, amit egyedül ő tudna megoldani valamilyen önismereti tréninggel. De ha ennyire elvakult, akkor arra van a legkisebb esély, hogy rálásson erre és lépjen. Szerintem végletesen ragaszkodna ahhoz, hogy márpedig a körülményeknek kell hozzá igazodniuk, a gyereket neki szülted, ő az egyedüli kompetens személy a gyerek életében, aki rendelkezhet vele, tulajdonképp ő az anya. Kár, hogy a párod konfliktuskerülő, mert neki kellene kereken leállítania, az ilyenekre kapcsolatok mennek rá. Lehet, hogy némi retorikával lehetne manipulálni, pl. elmondani, hogy mit szeretnétek/mit nem és befejezni úgy, hogy köszönöm, hogy tiszteletben tartod a szabadságunkat, magánéletünket, nevelési elveinket stb. Hálásak vagyunk, hogy engedsz minket a saját utunkon járni. Ez még a finomabb verzió, de valószínűleg inkább szigorúan kell fellépni és egyértelműen kijelölni a határokat. Lehet, hogy még a fenyegetés vagy ultimátum is segíthetne, durvább verbális manipulációval: Tönkre akarod tenni a házasságomat? Szeretnéd, ha elmenekülnénk miattad? Szorítsunk helyet az ágyunkban neked is? Szeretnél a fiaddal párkapcsolatban lenni?

Kedves Kérdező!

Háááát... döbbenet futott át a hátamon, ahogyan leírtad a "kórismét". Annyira ismerős a történet. Pont a közvetlen rokonságomban létezik pontosan ilyen "túl-anyós" eset. Nem egy egyszerű a megoldás, azt már Te is, de ahogyan írod, Párod is érzi. Sajnálom, de azt kell h. mondjam... a kulcs éppen a Párod kezében van.

Meg kell tanulnia a konfliktusba belemenni. Anya, vagy nem anya... tök mindegy. Ugyanis a tét pont a Ti családotok mentális egészsége.

Nézd, Anyósodnak van ugye a fia... vagyis csak volt, mert hogy már Te vagy mellette. Neki ez is fájt talán, de lehet, túltette magát már. Most meg már nyugdíjas, tehát semmi komoly elfoglaltsága, célja... tengeti hátralévő életét... figyeld csak az anyós mentalitását:

- Se fiam, se munkám (se férjem) ami/aki lekötne... dög unalom... ez már a halál... Naaaa... de végre, jött egy kis unoka... HURRÁ! Van megint célja az életemnek! Gyorsan... kötök neki, horgolok, ellátom, segítek... semmi nem számít.

(Mint mondtam, nem Ő az egyetlen, aki így gondolkodik... ahogyan öregszik és ez már beteges)

És megy, mint a TANK és tényleg nem hallgat senkire... PLÁNE...ha nincs akadály... ha nem ütközik... s nem jön szembe semmi más TANK, amit viszont a te párod, az Ő fia kéne hogy vezessen! Vagy vezethetné a férje, a Papa (ha létezik)

De mindenképpen Valakinek fel kell vállalnia ezt a "mostoha" szerepet, mert sajna ez az állapot nem normális, vagyis beteges. Tehát kezelni, de inkább kezeltetni kéne.

Párod figyelmébe ajánlom:

Próbáld meg teljesen őszintén, de egyúttal ELLENTMONDÁST nem tűrő hangon, ha kell akkor FENNHANGON közölni

- "Ez már túl sok Anya! Ne tovább. Majd ÉN MONDOM MEG, hogy kinek, mikor, mit és hogyan legyen! NEM TŰRÖM az egyénieskedő beleszólást a dolgainkba. Már nem Te vagy a családom, hanem leváltunk rólatok, önállóak vagyunk. Ezt kell megértened, különben erősen korlátozni fogom minden mozgásodat irányunkban..." -

Valami ilyesmivel kéne meglepni a Mamát, szó szerint, hogy köpni-nyelni ne tudjon utána...

A fontos az, hogy lehengerlő, hangos és ellentmondást nem tűrő legyen a hangvétel. Alkudozásba sem szabad belebocsátkozni.

Ha ez sikerülne... Tuti biztos a megbántódás, a sértődés, szitkozódás, pánikolás, az öri-hari... sőt még olyan érzelmi zsarolás is szóba jöhet, h. pl. elájulás, rosszullét, mindenféle kórság előbukkanása, aminek természetesen Te vagy a fia az oka. De még ez se tántorítson el benneteket.

Mert NEM az Ő lelki/testi egészsége érdekében kell ÚGY ÉLNETEK, ahogyan Ő szeretné, hanem a Ti saját egészségetek érdekében úgy, ahogyan Ti látjátok jónak! Sem Anya, sem Anyós, sem senki kívülálló érdeke és érzelme ne számítson, ha a ti életetekről van szó.

A "megfelelési kényszer" nagy úr, tudom én... főleg, ha közeli rokonról van szó... de mégegyszer:

SENKI akaratának magatokat alá ne vessétek, csak mert nem akarjátok megbántani. Ha valami kedvesen és gyengéd szép szóval nem működik, akkor a kemény szavakat (vagy új zárbetétet) kell bevessétek. Hogy vegye már KOMOLYAN, amit mondtok.

Ez a javaslatom.

Az ERŐ legyen Veletek!