Anyukák, nektek van idő, energia olyanokra pl hogy lakást dekorálni dúdolgatva? Párom gyereket akar

Kicsit magamra ismertem az írásodból. Gyerek előtt elment a napom erre, hogy munka+háztartás, nem volt hobbim, úgy éreztem, ezek teljesen lefárasztanak, ezért amikor épp nem kellett csinálnom semmit, csak bambultam, neteztem, tévéztem, döglöttem. Aztán megszületett a kislányom. Hirtelen elkezdtem nem érteni, mi a jó francot csináltam előtte egész nap :D nekem kifejezetten jót tett a gyerek, aktívabb lettem, programokra jártam vele (babaúszás, baba-mama klub, ilyenek), nyitottabb lettem, ismerkedtem. Egyszercsak valahonnan jött egy gondolat, hogy megtanulnék horgolni. Otthon, netről megtanultam. Aztán kötni. Aztán eszembe jutott, hogy már kamaszként is meg akartam tanulni varrni géppel. Vettem olcsón egy használt varrógépet, elkezdtem próbálkozni. Egyre ügyesebb voltam, de az igazi áttörés az volt, mikor a gyerek 2,5 éves korában elmentem egy hobbivarró tanfolyamra. Azóta tudok ruhákat varrni neki, magunknak is, plüssöket stb. És annyira jól kikapcsol és feltölt, hogy rájöttem, hogy az aktív pihenés mennyivel többet ér, mint a fáradtan, fásultan fetrengés a tévé előtt :) ja, és én ezt mind amúgy munka mellett csináltam, a lányom pár hetes korától dolgozom itthonról. Most 3,5 éves egyébként, 2 hónap múlva születik kistesója.

Jó, amúgy ehhez mind kell egy olyan férj, aki támogatja, hogy ember is legyél, ne csak anyarobot, nem esik le a gyűrű az ujjáról, ha foglalkozik a gyerekével, sőt, adott esetben elmennek pár órára akár kettesben, hogy te tudj kicsit hobbizni. De a leírásod alapján a te pároddal ilyen téren nem valószínű, hogy gond lenne. Szóval amúgy én sokkal jobbnak, tartalmasabbnak érzem az életem anyaként, nem feltétlenül kell úgy lennie, hogy akkor most lehúzták a rolót, és átmegyünk robotba, aki csak a kötelességeknek él.

Amit első ír, ez a "mi a francot csináltam én gyerek előtt egész nap?" annyira jó és annyira igaz! :) UGYANEZT éreztem én is, holott én gyerek előtt is aktív életet eltem!

De pl. gyerektelen kolléganőim nap mint nap mondogatják hogy úristen de fáradtak mert haztartás meg 8 óra munka (ami kb. semmi, hisz ez a normál munkarend...) és hogy így is zuhannak az ágyba este holtfáradtan. Sosem értették hogy nekem hogy van időm és energiám a gyerekre meg pl. Karácsony előtt 4 sütit sütni és a lakást meseházzá változtatni....nekik ajándékot venni se volt állítólag idejük dec 22 előtt.

Mindig mondom nekik hogy ha az embernek gyereke lesz, olyan extra energiát fedez fel magán mintha addig csak félember üzemmódban élt volna. Ez leginkább azért van, mert

1. gyerek nélkül az ember kééényelmesen, lassan csinál mindent, pl. en volt hogy egy óráig hajtogattam egy adag mosott ruhát mert közben sms-eztem vagy kimentem rágyújtani...csak az tűnt fel hogy egy órája "házimunkázom" holott abból a valódi hajtogatás nettó 10 perc volt! Gyerek mellett felpörögsz, megtanulsz priorizálni és hatékonyabb lenni.

2. a gyerek lelkesedése átragad, hogy dekorálj, rajzolj, élvezz dolgokat!

Szóval én gyerek óta újjászülettem. Pedig azelőtt sem voltam egy lusti, de azóta tényleg durva, hogy belegondolva dupla-tripla idő alatt csinaltam meg pl. egy mosogatást kettőnkre mint most négyünkre és így tovább a többi teendővel is.

Én sem élvezném a horgolást vagy festést, mert nem érdekel, viszont nekem van olyan tevékenység, ami kikapcsol. Gyerek előtt a szabadidőm jelentős részét tette ki, ez nyilván lecsökkent és hiányzik, de ahogy cseperedik a fiam, változik a dolog.

Neked is meg kellene találni azt az elfoglaltságot, ami feltölt és kikapcsol.

Szia

A leírtak alapján egyszerűen csak nem állsz még kész az anyaságra.Ezt mond el a párodnak, eljön majd az ideje de még nem tartasz ott.

Én gyerekkoromba se mondhattam túl sok barátságot a magaménak, mindig ,,fura" voltam.Ma ezt nevezik introvertáltnak.Felnőttként sem lettem másmilyen.Szeretek egyedül lenni és néha még a 2 ember is sok körülöttem úgy érzem.Ennek ellenére vannak felszínes kapcsolataim és 1-2 barát akik valóban azok.Alapvetően nem is kell több.

Soha életembe nem horgoltam,nem kötöttem rajzolni pedig kb általános iskolás koromban rajzoltam utoljára.(majd most a kicsivel gyakorolhatom) Nem gondolom, hogy minden anyuka ezt csinálná vagy legalábbis elég elképzelhetetlennek tartom ahogy várják a babát és hímeznek meg kötnek orrba-szájba...:D

Azt nyugodtan mondhatom, hogy én elégedett voltam a gyerkőc születése előtt is az életemmel.Kiteljesedtem, megtaláltam magam már akkor.Mára pedig a pici is egy plusz ebben a teljességben.Van két macskánk és 3 kutyánk.Kertünk ahol a gyerek játszhat és imádom az életet.Hobbi meg olyan van ami pont jól beleilleszkedik a mostani életünkbe.:)

De ha most nincs is hobbid, akkor miért félsz, hogy gyerek mellett nem lehet?

Ezt neked kell tudnod, készen állsz-e rá, igen, szabadidőd jóval kevesebb lesz, és állandó logisztikai és szervezési kihívást jelent minden program, méf egy sima bevásárlás is.

De én pl csak azóta dekorálom a lakást vagy várom lelkesen a karácsonyt, mióta gyerekem van. Az egyszerű tevékenységek is jobban felértékelődtek azóta.

Én pont az ellenkezője voltam, nagyon tudtam élni, utazás, kirándulás, sport, buli, kézműveskedés, festés, minden volt. De szeretek gyerekes lenni, bár az első két év nagyon nehéz volt, mégsem csinálnám vissza.