A férjeteket/párotokat szeretitek jobban vagy a gyereketeket?

Az első gyereknél én is azt éreztem, hogy a gyerekemet jobban szeretem. Szét is mentünk az apjával. Sosem szerettem igazán.

Most a férjemmel már nem így érzem. A szeretet mértékében nem tudnék rangsort állítani, de úgy általánosságban én azt mondanám, a férjem a fontosabb, ha egy hajszállal is. Imádom a gyerekeimet (immár hárman vannak, az elsőt örökbefogadta a férjem), és sokkal több mindent teszek meg értük a mindennapokban, mint a férjemért, hiszen sokkal kiszolgáltatottabbak, mint egy felnőtt férfi, de az én társam a férjem, vele osztozom az örömeimben, bánataimban, ő segít fel a rossz napjaimon, és ő az egyetlen a világon, aki ugyanúgy lelkesedik a gyerekeinkért, mint én, csak vele tudom megosztani a gyerekek felett érzett gyönyörűségemet és örömömet, így a gyerekeink iránti rajongásunk nem elválaszt és háttérbe sorolja a másikat, hanem ellenkezőleg, összehoz, és többek között ettől is vagyunk mi egymás számára az elsők és legfontosabbak. Számomra az, hogy a férjem az első, nem a gyerekeinkkel szembeni dolog, hanem valahol nagyon is értük való. Őket így együtt, elválaszthatatlan egységünkben tudjuk igazán jól szeretni. A gyerekeink iránti szeretetem nem elvesz belőle, hanem csak még inkább táplálja a férjem iránti szerelmem és elkötelezettségem. És ha a gyerekeink felnőnek, természetesen mindig ott leszünk nekik támaszul, de a férjemmel egymással fogjuk leélni a hátralevő éveinket, nem a gyerekeinkkel, egyszer el kell engednünk őket, már csak ezért is tartom egészségesebbnek, ha nem rangsorolom őket a férjem elé. Meggyőződésem, hogy ők is így lesznek boldog és szabad felnőttek.

Elnézést, de ebből a szintből az ember kb általános iskolában kinő. Ez olyan, mint a “legjobb barát” “leglegjobb” “legeslegjobb”, és akkor mikor a “legjobb” valamiért nem olyan, akkor elveszti a titulusát, és ezt megmondod neki, hogy jól megbántsd. Alsó tagozat.

Felnőtt embernek van annyi esze, hogy nem tesz különbséget szeretet és szeretet között. Nyilván nem ugyanazt a fajta szeretetet érzed a szüleid iránt, a testvéred iránt, a szerelmed iránt, a gyereked iránt. Ettől függetlenül rém dedós beközölni a másiknak, hogy szeretlek, de persze nem úgy, mint xy-t! Persze, hogy nem úgy! De és? Ezt minek szükséges hozzá tenni? Az meg pláne gáz, hogy a férjedet összehasonlítgatod a gyerekeddel. Mindenféle szempontból. Jaaajj...

Hú, anyám. Majd ne csodálkozz, ha ő is jobban fogja szeretni a gyerekét, mint téged...

Nem tudnám összehasonlítási a kétféle szeretetet, ugyanúgy szeretem őket, csak a szeretet más.

De gondolom te leszel az az anya, aki a kistestvér érkezésekor morális válságban leszel, hisz akét gyereket sem lehet egyformán szeretni... (szerinted)