Ez annyira felemészt?

Nem vagy szar anya! Nagyon is jó anya vagy. A soraidat olvasva ez kiderül. Meg akarsz felelni nagyon. De figyelj csak, mi a jó a testvérke születésében?

-a nagynak lesz kivel játszani. Bizony hamar eljön az idő mikor szinte meg se fog látszani a különbség köztük és mindketten együtt duplóznak majd :)

-a nagyobbad megtanulja azt hogy mi az hogy türelmesnek lenni. Míg a picivel vagy addig neki várni kell. Abban a korban van amikor ezt meg kell tanulnia. Abban a szerencsés helyzetben vagy te és a nagylányod hogy már most elkezdheti a szocializálódást. Tanulni kell oviig a türelmet, azt hogy vannak szabályok. Ha most nem lenne a kistesó, valószìnüleg folyton őt szórakoztatnád, ami nem jó. Az oviban sem leszel ott, és az óvónők se vele fognak csak foglalkozni.

Igényli hogy vele legyél, talán még jobban is mint eddig mivel látja hogy a tesó is ott van, féltékeny picit hogy osztoznia kell anyán. Nem kell minden szabadidődet a nagyobbal töltened, mert abból csak kimerültség lesz. De amikor vele vagy akkor mindig erősítsd benne hogy szereted, és hogy ő milyen okos ügyes már.

Legyen egy félórád magadra is. Egy jó

kis lazulós fürdés vagy kávézgatás, ilyenkor bízd mindkettőt apára.

Ha azt hiszed a nagyobb sérül amiatt mert nem tudsz napi 24 órát vele foglalkozni akkor tévedsz. Neki pont arra van szüksége hogy bizonyos dolgokat megtanuljon és ha végre vele vagy egy kiegyensúlyozott, boldog türelmes anyukája legyen, aki szereti őt. Pont abban a korban van, amikor meg kell tanulnia várni, osztozni (a tesóval anya szabadidején majd a játékokon később a közösségben szinte mindenen)

Ne emésszen fel, ez normális folyamat, de neked kell megértened hogy erre pont szüksége van a nagyobbnak. Ez így van jól.

Javaslom hogy menjetek játszira, ismerkedjen más gyerekekkel, próbáld ki hogy hagyod a játszin egyedül vagy egy kus baráttal játszani. Otthon kezdj meg egy játékot vele, aztán mikor épp elmélyül benne állj fel és hadd folytassa egyedül.

Kitartást! Ügyi vagy!

Nem vagy szar anya! Tojd le az itteni őslakos szupermamik parasztkodását, fos életük van, azért fölényeskednek akivel csak lehet.

Elhiszem, hogy nagyon rossz érzés (nekem például ezért se lesz második gyerekem), de ugyanakkor a nagyobbiknak tényleg előnyére válik, hogy megtanul egy kicsit alkalmazkodni. A helyedben megpróbálnám a nagyikat jobban bevonni, illetve elgondolkoznék egy kis létszámú (fizetős) bölcsin, ha anyagi lehetőségeitek engedik. Sok ismerős így oldotta meg, a kicsik imádták mert egész nap volt kivel játszani, nekik meg volt idejük a kisebbik gyerekre.

Nem tudom a férjed mennyit segít, de ketten vállaltatok gyereket. Ha hazajön vegye át a kisebbet.

Szerintem egyáltalán nem vagy rossz anya, teszed a dolgod. A férjedtől viszont ne sajnáld azt a kis bújást, tök jó, hogy tud segíteni.

Egy gyereknek nincs nagyobb áldás a világon, mint egy testvér, akire jó esetben egész életében számíthat. Ha kicsit nagyobbak lesznek, elválaszthatatlanok lesznek.

Vannak nehezebb időszakok, de túllendültök rajta.