5 éves kisfiam utál rajzolni, néha színez, vagy festékeket keverget, azt még úgy ahogy kedveli, de ennyi. Mit mondjak a vizsgálaton?

Betanítani nem kell, de én bizony leültettem a gyereket egy adag színesceruza elé, végighúztam a papíron a ceruzákat, rajzoltam napocskát, embert kutyát, és agyon dicsértem és puszilgattam, mikor ő is csinálta.

Mikor a testrészeit tanultuk is rajzoltam embert és elmondtam a testrészeit, majd megkérdeztem, hiányzik e valamije, vagy mutassa meg, rajta ez hol van.

Sosem fogtam a kezét és dirigáltam mit rajzoljon, de igenis megmutattam neki mi ez, mire való, hogy rendeltetésszerűen használja, mint a többi játékot.

9 hónapos kora óta imád rajzolni, pedig nálunk van laptop meg mese.

Mondjuk, ha választani lehet, inkább gyurmázik.

Szerintem fogj egy lapot, kezdj rajzolni valamit, neki meg ki kelljen találnia, mi az. Aztán fordítva.

Azért fontos a sok rajzolás, színezés, hogy rögződjenek a mozdulatok, erősödjenek az izmok, pontosabbak legyenek a vonalai.

Másrészt meg a türelmét is edzi. Mire elkészül a mestermunka, amit kiteszünk mágnessel, az idő és sok kudarc, amit megtanul feldolgozni/kijavítani.

Szerintem a rajzolás klassz, de minden alkotótevékenység hasonló.

Magával a rajzolással van gondja, vagy a ceruzafogással?

Rajzoljatok jó nagy csomagolópapìrra ujjfestékkel, ablaküvegre lehelt párába, aszfaltkrétával a járdára, tálcába öntött mákba, egymás tenyerébe, hátára kiskanállal. Hátha megjön az ihlet. Kicsi még, sokat változhat.

"Magával a rajzolással van gondja, vagy a ceruzafogással?"

Nem tőlem kérdezted, de leírom: nálunk a gyerek elmondása szerint azért nem szeret rajzolni, mert "a fejében sokkal jobban néz ki, mint ahogy sikerül" és ez neki kudarcélmény nyilván, hogy nem sikerül az, amit elképzelt és szeretne megvalósítani.

Persze nem minden gyereknél van így, de ha a gyerek amúgy is rosszul tűri a kudarcot (társasjáték, versenyhelyzet, stb), akkor ez is állhat mögötte.