Van itt olyan anya, aki boldog volt a babájával az első pillanattól fogva?

en nem voltam depis,se rosszkedvu,se faradt meg ilyenek.

nagyon is boldognak ereztem magam.meg ejjel a 3.kelesnel sem ereztem azt,hogy ahhh,a fenebe de aludnek inkabb...

pedig 18 voltam az elsonel,20 a masodiknal es 27 a harmadiknal.

mindharom csaszaros volt,az elsovel a korhazban ramatyul voltam ugyan,de nem a baba miatt.es akkor is boldogan voltam ramatyul.

ez hozzaallas kerdese sztem.paramami sem voltam sosem.nem figyeltem ejszakakon at a gyereket,hogy vesz e levegot,nem ugrottam az elso nyekkenesre.

nem cipeltem egesz nap a fenekuket.tudtam enni,furdeni,csinalni a dolgom.

meg akkor is mikor nehezebb idoszakuk volt.kapcsoltam zenet,tologattam a babakocsit a labammal pl fozes kozben.

nagyon kulonbozoek a gyerkoceim,mindharomnal mas valt be nyugtatasra,mashogy aludtak.3 bol 2 tapszeres volt,a kozepso 2,5 eves koraig cicizett.

az elsokkel tanultam,dolgoztam rengeteget.apjuk is van persze,de o is tanult es dolgozott.

aztan lehet csak nem volt idom depizni,annyira hajtottunk a celunk utan,de nem maradt bennem rossz erzes.elveztem a pici koruk minden percet.

igaz,hogy en amugy sem vagyok az a befordulos tipus.kaptam en mar hideget meleget az elettol,es megis tudok felhotlenul nevetni,orulni.

nem igazan erintenek meg a nehezsegek ugy altalaban sem,miert pont a gyerekvallalassal kapcsolatosak miatt borultam volna ki....

Jelen :)

Már gyűlöltem a munkámat, mert stresszes volt és szétszedett, pánikbeteggé tett, plusz volt egy vetélésem is, ezért amikor terhes lettem olyan szinten megváltásnak tekintettem mint még soha semmit. Születése óta úgy érzem (14 hónapos most) hogy vééégre a megérdemelt pihenés ez az egész babázás :) Fáradt voltam persze, de nyugodt, türelmes és határtalanul boldog.

Én ilyennek érzem magam, már 3 hónapja. És azt hiszem, ezt a kislányom is érzi, és cserébe ő is nyugodt, és boldog.

Szörnyűséges terhességem volt vele. Csak fekve tudtam kihordani a 11. héttől kezdtem. Terhesség alatt volt sürgősségi műtétem, cukorbetegségem, özönvíz-szerű vérzésem, és rh összeférhetetlenségem a babámmal. 3 hónapot feküdtem kórházban, fejjel lefelé megdöntve...

De a kislányom -mintha tudná- milliószorosan kárpótól mindezért nap, mint nap: kezdetektől végig alussza az éjszakákat, nem sír feleslegesen, csak tényleg akkor, ha valami gondja van. Ahogy azt elhárítom, megnyugszik. Rengeteget mosolyog, teli szájjal.

Én kipihent vagyok, soha sem voltam még ilyen kiegyensúlyozott és boldog. Eleve 7 évet vártunk Rá, a 6. lombikunkból fogant... Nagyon sok mindenen keresztül mentünk, mire megkaptuk Őt. Most minden napunk egy csoda Vele! Sosem gondoltam volna, hogy létezhet ilyen boldogság, és hogy ennyire is lehet szeretni... Szárnyalok, és a kislányomtól kaptam a szárnyaim.

Mosolyogva olvastam a 10-est,jó volt olvasni :) még akkor is ha lepontozták.

Én eléggé stresszes voltam,alapból ilyen vagyok,de a másodikkal mint rutinos szülő :) már remélem meg tudom élni én is a teljes nyugodt boldogságot.