Van itt olyan anya, aki boldog volt a babájával az első pillanattól fogva?

Boldog voltam az első perctől, DE nem voltam se kipihent, se nyugodt. Aggódtam, stresszeltem (volt is ok: elégtelen gyarapodás, reflux, hasfájás...), de nem voltam depressziós, elkeseredett.

Ez milyen?

Latszat amit neked es a kulvilagnak mutatnak. Nem rosszindulatbol irom, csak jo nehany csaladot ismerek igy.

Manapsag mar nem divat oszintenek lenni, a fb is ilyen, álszent tokeketesek vilaga.

Én, jelen!

Sosem sírtam miután megszületett a kislányom (de néha amikor csodálom őt el tudok érzékenyülni), nem voltam depressziós sem. Segítségem a férjem volt egy hétig otthon velünk, utána vissza kellett mennie dolgozni. A baba a legcsodálatosabb dolog ami valaha történt velem, egyszerűen imádom, ha sokat alszik mindig szenvedek, hogy keljen már fel mert hiányzik. Nehéz és hosszú volt a szülés de gátvédelemmel sikerült zárni így hamar felépültem, megküzdöttünk a szoptatással is és 5 hónaposan még mindig 100%-ban anyatejes. Sosem éreztem magam ennyire szépnek mint mostanság, büszke vagyok magamra, hogy úgy nézek ki ahogy illetve rengeteg pozitív visszajelzést is kapok. A férjem, aki a legjobb apa a világon is nagyon büszke rám és sokan mondják, hogy ragyogok amióta van a kislányom amit én is így érzek belül. :) Facebookra sosem posztolok semmit és hiába vagyok olyan büszke mint még soha, nem tettem ki semmit a kis családomról, engem a lájkok száma nem tesz boldoggá, anélkül is biztos vagyok magamban.

Egy szó mint száz én IMÁDOK anya & feleség lenni, sosem voltam szomorú egy percig sem és nyugodtan mondhatom, hogy soha még ilyen boldog és kiegyensúlyozott nem voltam. :)