Befolyásolna e a döntésben, hogy vállalsz e harmadik gyermeket, ha a férjed nem becsülné a GYES alatti itthoni munkádat?

Ha unszolni kell akkor nem vállalnék.

A gyes, anyasági annyira kevés pénz, hogy említésre sem méltó.

Ha már minden gyerek ovis-sulis minek ülnél otthon?Ha más nem legalább részmunkaidőben dolgozz.

Így nem. Normális kapcsolatban a férj megbecsüli a felesége munkáját.

Nálunk kicsit fordított a helyzet. A férjem szeretné, hogy maradjak itthon (3 gyerek van), de megérti, hogy miért nem szeretnék. A gyerekek neveléséből és a ház körüli munkákból is kiveszi a részét, így pontosan tudja, hogy nem egyszerű. Sőt, szerintem kicsit túl is becsüli, mert ő nem tud egyszerre többfelé figyelni.

A munkában nem kell megszakadnia, mert lehúztam annyit én is, hogy most max gyedet kapjak, ami elég komoly tétel a családi kasszában.

Igen, mégpedig oly módon, hogy minimum párterápiára mennénk.

Ez ugyanis sokrétű. Szól arról:

- hogy sok neki e rengeteg ember eltartásának a felelőssége

- hogy nem tisztel téged

- hogy nem tartja semmire az erőfeszítésedet

- rossz köztetek a kommunikáció

Ugyanis te az álmodat hajszolod, ami a férjednek láthatólag nem álma, és rohantok a válás felé.

Először kommunikálni kellene, rendbe tenni a viszonyotokat, és létrehozni egy életet, ami MINDKETTŐTÖKNEK megfelelő. Ha megy. Mert ez csak rólad szól.

Azért ketten kelletek hozzá, szóval legyen annyira nagyfiú, hogy csak unszolásra ne ugorjon kútba :) (vagy ha beleugrik, ne a te hibád legyen).

Szerintem ezt a harmadik gyereket pihentessétek egyelőre és inkább ismerkedjetek újra. Jó lenne ha ismernétek és elismernétek egymás munkáját, te az övét, ő a tiédet. Szóval tudjátok, hogy ki mit csinált aznap. Tuti ő is fáradt, ahogy te is, és ő is megbecsülésre vágyik, ahogy te is. Ne versenyezzetek, hogy ki a legényebb-leányabb a gáton és ki szenved ettől jobban magában, hiába sóhajtozva jó színpadiasan, hanem próbáld ki, hogy előbb te dicséred, hátha pár alkalom után jobb lesz a hangulat és visszadicsér, megköszönöd és visszaköszöni, tiszteled és megtisztel. És ha ez kitart pár hónapig, akkor térjetek vissza a gyerek megbeszélésre - unszolás nélkül, csak elmondva a saját érzéseid és figyelembe véve és meghallgatva őt is. Simán lehet ijesztő, hogy még többen csak az ő lábán álljatok, még akkor is, ha jó nagy lába van. :) Valahol közös az érdek a te álmod is, de azért talán az fontosabb, hogy ő is még sokáig bírja és így ti egyben is működjetek. Ha pedig ehhez a harmadik gyerekhez neked az kell, hogy ő többet segítsen otthon, neki pedig az, hogy te is keress pénzt, akkor érdemes elgondolkodnotok, ezt tudjátok-e vállalni.

1. A gyerek közös döntés kell, hogy legyen. Ne azért menjen bele, mert te már az agyára mész a zaklatással.

2. Úgy baromi könnyű ám akarni a többedik gyereket, hogy te "hivatásos anyukaként" otthon vagy, és semmi mást nem csinálsz, csak őket nevelgeted... Főleg, mikor a két nagy már régen ovis, iskolás.

3. Ez neki jelent igazából több felelősséget, neki kell keményen dolgozni, hogy eltartsa az otthon lévő fenekedet. Abba bele sem gondolsz, hogy ő nem úgy képzeli el az életét, hogy azért dolgozik látástól vakulásig, mert te otthon akarsz lenni tizenévekig?