Annyira szörnyű dolog lenne az, hogy nem szeretnék második babát?

Sz*rd le a többi embert!

Mindenki maga tudja, hol vannak a saját határai. Ha Ti egyet értetek másnak semmi köze hozzá.

Ha lesz, lesz, ha nem, nem, egyedül a ti dolgotok. Ahogy az is, ha esetleg meggondolnátok magatokat, az mikor lesz.

Mondom ezt úgy, hogy 7 év van az első és a második gyerekem között (na meg ezalatt nagyon sok minden történt, az exemmel 10 év után tönkrement a kapcsolatom, nem azon járt az agyam, egyáltalán lesz-e még valaha gyerekem, elegek voltunk akkor ketten a lányommal.)

A második után meg 2 éven belül jött a harmadik, akkor meg ezért kaptuk az ívet, hogy minek ennyi, meg miért ilyen hamar... Na, kapja be mindenki, tudod... Másnak úgyse tudsz megfelelni, úgy csináljátok, ahogy ti jónak látjátok.

(9 éves, 2 éves, és 1 hónapos lányok)

Még pár év, és megértik.

Fiam 5,5 éves, mostanában leszoktak az ilyen kérdésekről. Pedig mi mindig határozott nemmel válaszoltunk, hogy nem, nem lesz testvére.

Engedd el a füled mellett, mert úgysem tudod megmagyarázni nekik, hogy egy egykét is lehet normálisan nevelni, mint ahogy több gyerek nevelését is el lehet rontani.

Méf változik a te véleményed is de az is lehet nem

Nemmindegy ez másnak hogy szaporodtak e vagy sem..

Nekünk még alig 5 hónapos a kicsi, máris kérdezgetik, mikor jön a következő. Mindig is egyet akartunk, nem tervezünk másikat.

Én mindig azt vàlaszolom, hogy ennél szebbet úgysem tudunk csinàlni, csúnyábbat meg minek. Aztán gyorsan témàt vàltok.

Szerintem jobban is teszitek, hogy nem akartok többet. Az egykéknél nincs rivalizálás, féltékenykedés, nem kell megosztania mindent a testvérével. A ti figyelmetek is jobban rá tud irányulni.

Nekem van 2 testvérem, de szívesebben lennék egyke, mert nálunk mindazok a dolgok fennálltak, amiket az előbb írtam, pluszban még jött hozzá, hogy mindig én hallgattam a "te vagy a legnagyobb, neked kell engedni, legyen több eszed" szöveget, amitől a mai napig rosszul leszek, ha meghallom.

Gyerekkorunkban sem jöttem ki a tesóimmal, és felnőttként sem tartjuk a kapcsolatot. És sajnos azt kell mondanom, hogy nem csak én vagyok így. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan (felnőtt!) testvérpárt ismerek, akik nem mennek ölre egymással valami miatt. A velem egykorú unokatesóm viszont egyke, és mindig is szerettem volna a helyében lenni. Ő egyedül élvezhette a szülői szeretetet, törődést, és sokkal kiegyensúlyozottabb felnőtt lett, mint mi.

Szóval ne törődj azzal, mit mondanak mások. Főleg, ha a terhességed is tényleg szörnyű volt, minek tennéd ki magad ennek még egyszer? Szerintem a lehető legjobb döntés, ha nem lesz több gyereketek.

A világ nem sokat változik. Én 28 éves vagyok és egyke. De anyukám is kapta az ívet anno, hogy miért csak egy gyerek van. Több ismerőssel ekkor szakadt meg a kapcsolat, mert megmondták, hogy "szaranya", hogy csak egyet szült, bezzeg ők a sok gyerekkel... Jobb az ilyenekkel nem foglalkozni. Le kell zárni rövidre a témát.

Egyébként persze, az egykeségnek megvan a maga hátránya, de én is felnőttem így és úgy gondolom, hogy normális ember vagyok. Nevelés kérdése. Ismerek nem egy olyat, ahol van testvér, de szörnyű a kapcsolat, az jobb?