Ne mondjátok már, hogy Ti nem fenyítitek a gyerekeiteket?

Barmilyen hihetetlen szamodra, de nem verem a gyerekemet.

Ehhez nem kell reformatusnak lenni. (Pedig eredetileg az vagyok.) se mas vallasunak.

Engem sem vertek es a testvereimet sem, nem a gyermekbantalmazassal szocializaltak a szuleink bennunket. Nem ez a kovetendo pelda.

Jol nevelt gyermekeink vannak, de pici koruktol kezdve szabalyok vannak, amiket be kell tartani. Fegyelmezes van (vagyis volt, amig megertettek, hogy minden tettuknek kovetkezmenye van, legyen az jo, vagy rossz), de a fegyelmezes nem egyenlo a veressel nalunk.

Egyebkent ha megeled az oregkort es demens leszel, akkor ne lepodj meg, ha a turelmes gondozasod helyett neha jol szajbavagnak majd a gyermekeid, ha nem fogadsz szot. Nyilvan azt is megerted majd.

Jah, nem.

Szerintem én nem fenyítem. Nem szeretném, hogy féljen tőlem.

Persze néha felemelem a hangom, olyankor összeszedi magát és csinálja, amit mondok.

Nem azért, mert megverném, vagy rángatásra számít, hanem mert odamegyek és pl elhozom onnan, leszedem a fotelről, miközben mérges vagyok, szerintem ezt szeretné elkerülni.

Én elég verést(pofont, ütlegelést, fenekelést, kéz és szájrácsapást), fenyegetést és más szóbeli bántalmazást kaptam ahhoz, hogy tudjam, hogy nem kívánom ezt a gyerekemnek..

Bennem is felmerül persze, hogy én bezzeg ezért kaptam volna, meg nekem is az első reakcióm az ütés lenne, de uralkodok magamon.

Nagyrészt beválik, ugyanolyan minden, mint az én gyerekkoromban.

Amikor rosszkedvem volt, egy pofon után sem hagytam abba az üvöltést, és ugyanúgy másztam a fára, csak figyeltem, hogy ne lássák a szüleim. Az első 3asra kapott pofon és szidás után elkezdtem rejtegetni a jegyeimet. Ugyanígy minden ment tiniként is és most, felnőttként is úgy gondolom, minél kevesebb dologról tudnak a szüleim, annál jobb. Nem is ismernek, azt se tudják mi van velem. Én nem akarok ilyen viszonyt a gyerekemmel.

A szüleim lassan leépülnek, bizony úgy érzem azt fogják kapni, ahogy engem neveltek/velem bántak. Nyilván nem verem meg őket, de nem is leszek velük kedves, megértő, de eltartom majd őket, és más lesz velük helyettem.