Hol ideálisabb a gyerekeknek felnőni? Egy városban, vagy falun?

Faluban nőttem fel. Utáltam ott lakni. Általános iskolai éveim alatt elvoltam a faluban. Tovább tanulás miatt megkezdődött a mindennapi ingázás. Félőre vonatozás reggel a suliba, félőre vonatozás délután haza. Sokszor a városban kellett sétálgatnom, mert nem volt vonat majd csak 1,5 óra múlva. Ha moziba, cukrászdába szerettem volna menni a barátnőimmel szintén a vonatozás maradt. Bulizni csak úgy tudtam elmenni, ha a szüleim jöttek értem éjszaka mert nem volt tömegközlekedés. Általános iskolai évek alatt is sokkal több lehetőség van a városi gyerekeknek különböző programokra járni pl. tánc oktatás, valamelyik tantárgyból felkészítő órára menni, mazsorett, zeneiskola, foci szakkör, meg még sorolhatnám. Ami nálunk a faluban nem volt. Amint megtehettem költöztem városba. Egyáltalán nem bántam meg. Én egy sorházban lakom, van egy kis udvar. Majd idővel a gyerekek ott tudnak játszani, minden közel van. Imádok városban élni.

Ez az én véleményem persze. Valaki soha nem tudná elképzelni az életét városban.

A falusi élet egyik hátránya a suli abból a szempontból, hogy nem igazán válogathatsz.

Tegyük fel, ha nektek nem jön be a helyi vagy a szomszédos falu iskolája,akkor nincs túl nagy választék, míg egy városban simán találsz többet a kerületben.

Amikor a gyerek idősebb lesz, megy gimibe, biztos, hogy vagy ingázni fog vagy kollégista lesz.

Apukám 8 általános után ment gimibe 14 évesen és vele együtt kollégiumba. Egyszer beszélgettünk erről és mondta, hogy nehéz időszak volt a kezdetekben neki, hogy távol van a családjától.

Nem hinném, hogy az ingázósok nagyon élvezik az ingázást. Hajnali öt-hat körül felszállni a buszra/vonatra, ha van valami, akkor te is késel és mehetsz igazolásért, hogy nem a te hibádból késtél, bulizni úgy mehetsz, ha van egy jóbarátod akinél alhatsz vagy a szüleid szívesen bebumliznak érted éjszaka a városba, a hazaút is olyan, hogy menetrendek szerint élsz, ha elmész fagyizni az osztálytársakkal, lehet utána még fél vagy egy órát kell mászkálni a városban, mert csak addig nibcs vonat/busz/hév. Tegyük fel, a gyerek énekkaros, heti két próbára jár, 15:00-17:00, aztán kimegy a vonathoz, ami 18:35-kor indul és 20:12-re ér haza, míg egy városban 17:30-18:00-ra otthon lehetne.

Az udvar nagy előny kicsiknél.

Én nem falun nőttem fel, de az iskolai szünetek javát falun töltöttem.

Kislányként nagyon jól elvoltam az udvaron, hintáztam, labdáztam, a bogarakkal játszottam.

De, ahogy nőttem fel és kinőttem a játszóteres korszakból, unazkoztam.

Túl is féltettek, ezért az udvaron túl ritkán lehettem. A városban szabadabban mozoghattam, falun pedig megállás nélkül néztem a filmeket, hogy teljen az idő, néha kimentem az udvarra, hogy levegőn legyek, akkor kifeküdtem napozni vagy sétáltam 1-2 kört aztán mentem vissza, ez nagyon ingerhiányos volt, szeretem a nagyszüleimet, de idővel zavart engem, hogy állandóan együtt vagyunk, nincs egy kis saját életem mint a kamaszoknak, többnyire alig vártam, hogy véget érjen a nyaralás és mehessek vissza a megszokott életemhez.

Amikor már elég nagy lettem, hogy egyedül lehessek otthon, ritkán mentem le a faluba, nem vonzott a bezártság, pedig a falura mondják, hogy ott szabadabb a gyerek, mégis a városban éreztem magam szabadabbnak.