Hol ideálisabb a gyerekeknek felnőni? Egy városban, vagy falun?

Ha csak ezek a férjed érvei, akkor falun.

Ahol mi lakunk, ott mindez ugyanúgy adott. 5 perces körön belül van minden: ovi, suli, orvos, patika, bolt, buszmegálló, hivatal. A megyeszékhely 10 perc, Budapest 30, kocsival és vonattal is. Van tánc, sport, lovaglás, uszásoktatàs, de van olyan utcabeli, akinek a krosszmotorozás vagy a siklóernyőzés a hobbija, és azt is tud helyben.

A panellal ellentétben csend van, tér van, és jó a közbiztonság. Nyugodtan biciklizhet a gyerek, mert nincs átmenő forgalom. De tàjekozódási futásra is mehettek, mert több túra útvonal is itt vezet.

Egy kelenföldi panel áráért kapsz egy 3 szobás kertes házat. Mentek feljebb az árak, de még mindig megfizethető.

Most sok pesti is ideköltözött, azok is ittmaradnak, akik itt nőttek fel. Egy gond van, hogy kevés az eladó ház. :) A szüleim házára két hét alatt jött vevő.

Kicsit érdemes érdeklődni, erre például pont jók az ingatlanirodák. Vevőként semmibe se kerül. Bementek, elmondjátok, hogy mik az elképzelések, mekkora a keret. Ők ismerik a környéken a kisebb településeket is, nem csak a nagyobb, felkapott városokat, ahol a panel is megfizethetetlen.

Mi Budapest nyugatitol költöztünk egy közeli kisvárosba,un elövárosba.

Akkor az volt a szempont,hogy kertes legyen,de legyen korház,orvos,ügyelet több ovi suli és,a családjaink legyenek közelebb.

30 km-re van mindkettönk családja,már 3 gyerekünk van.

Imádjuk a várost,de ha most döntenénk Pesten maradtunk volna. A család még mindig messze nincs segitség a mi dennapokban.

Szobal, a férjem munkahelye meg az én munkahelyem fix,már tizenéve nyitottak vállalati bölcsit,ovit vannak jó áron nyári táborok. Ezek nagy terhet vennének le s vállunkrol de nem tudunk vele élni,mert a gyerekeket a kisvároshoz kötöttük,ugyhogy fizetett bébiszittyo hozza haza őket.

De a gyerekeknek van kert és bármit tud csinálni sport tánc akármi nem kell a várodtáblát elhagyni,cserébe nem mi megyünk értük és mi ingázunk.

Szovsl én most lakást vennék egy naagy terasszal,vmi újépitésűben játszotérhez közel.

Én a pesti belvárosban nőttem fel, de a nyarakat mindig valamilyen vidéki környezetben töltöttem. Gyerekként nekem a város tűnt ingerszegénynek a faluhoz képest. 16 évesen már úgy gondolkodtam, hogy városban gyereket nevelni "emberiség elleni bűntett". :) Ezt ma inkább arra módosítanám, hogy nagyobb város (>80.000 fő lakosú) belvárosában gyereket nevelni az, különösen az első 2 évében. (A városi zöldövezet még egy jobb kompromisszum, de ha sikerül messzebb költözni, akkor az lenne ideális, ha nem autózgatnánk sok kilométert minden nap egy másik helyre.)

Később már nem csak tapasztalati, de a szakmám miatt szakmai érveim is keletkeztek arra, hogy miért válasszunk kertes élőhelyet. Például azt is megértettem, hogy miért tűnt nekem gazdagabbnak egy "unalmas falu" gyerekként, mint a "pezsgő főváros", ahol mindig volt valami (többnyire zárt térben zajló) program: egy gyereknek pont nem erre van szüksége fejlődéslélektanilag. Ahhoz, hogy minden képessége a legoptimálisabban kialakulhasson, aktív mozgás útján szerzett 3D-s tapasztalatokra van szüksége, mely nem hátrány, ha egészséges környezetben zajlik. Érdemes is utánanézni a fejlődési periódusoknak, mert a test és értelem fejlettségi szintje egyrészről determinálja, hogy mi lehet szórakoztató az adott életkorban, másrészről meg követelményt is támaszt, hogy milyen ingereknek kell érnie a gyereket ahhoz, hogy megszerezze azokat a képességeket, amiket a biológia "előír" ezidőtájt.

Szóval egyrészről a gyerek több irányból való fejlődése szempontjából fontos a természetközelibb környezet, de ehhez jönnek még az egészségügyi tényezők is, melyek a környezet minőségétől függenek. A városi légszennyezettségben például egy babakocsiban tolt baba nagyobb kockázatnak van kitéve, hiszen a szálló por a légtér alsó 1-1,5 méteres rétegére koncentrálódik. A nyári hőségben menthetetlenül felmelegszenek a szürke útfelületek és grilleznek minden irányból. Ezen már egy fasor is sokat segít, de egy kisebb kert is képes kíméletesebb helyi klíma létrehozására. A permanens zaj pedig az egyik legalattomosabb stresszfaktor, mert az ilyen folyamatos zavaró tényezőket "megszokjuk", legalábbis tudatosan már nem reagálunk rá, de attól még a test számára idegen és az okozott stressz hatása nagyon is megjelenik. Úgy gondolom, hogy aki városban él, valójában fogalma sincs arról, hogy "önmaga-e", tényleg azon dolgokra van-e szüksége, amiket most gondol. Értve ezalatt, hogy a városi környezet olyan mértékben befolyásolhatja a szervezetet, hogy olyan dolgokra lesz "szükségünk", amiket máskor nem igényelnénk. Pl. a környezeti jellemzők tarthatják annyira "pörgésben" a szervezetet (folyamatos reakciókészségre ingerelve), hogy ennek ellensúlyozására keresünk valamilyen "kikapcsolódási formát", amire egyébként nem lenne szükségünk, ha a szervezetünk normálisan működhetne. Így nehéz megállapítani, mi az, ami valóban hiányozna a városból, ha a jó levegő, csend stb. már meglenne.

Maga a város hatása ugyanis egy olyan egyveleg, amivel az ember az emberi evolúció során kb. egyáltalán nem találkozott, s nem vagyunk baktériumok, hogy pár óra alatt egy teljesen új fajt fejlesszünk ki magunkból, ami már rezisztens a városi környezeti ártalmakra. ;) Érdekes adalék, hogy egyszer zajmérővel végigmértem pár kritikus pontot a környezetünkben és egy fővárosi, zöldövezeti, új építésű, jól szigetelt házban az éjszaka közepén 32 dB zajszintet mértem, miközben tanulmányaim szerint az ilyen mértékű állandó zajra a test (agy, idegrendszer) már reagál. Márpedig az nem túl biztató, ha az agy alvás közben "dolgozik", illetve a szervezet nem tudja zavartalanul végezni saját pihenési programját, ennek lesznek komoly hosszú távú következményei.

A költözési helyszín megválasztásánál azonban nem csak az ideális fekvés, alap infrastruktúra elérhetősége, levegő stb. a szempont, hanem a helyi közösség is, mert egyrészt az nem csak egy társasházban életminőség-romboló, ha a szomszéd nem tartja be a társas együttélés szabályait, de egy falusiasabb környezetben a város "arctalan" szolgáltatásaitól való távolságot egy jó helyi közösség képes jelentősen ellensúlyozni. Azaz segítünk egymásnak, s egy segítő közösség sokkal nagyobb segítség általában, mint az, hogy a városban pénzért megvehetünk hasonlót - szolgáltatások formájában. De ehhez fontos a jó viszony. Egyébként a jó faluközösség a személyes szociális háló olyan fontos elemévé válhat, mely szintén nem tudatos formában, de ad egy belső biztonságérzetet. Ehhez viszont fontos nyitottnak lenni. Ha valaki egy olyan társasházban élt egész életében, ahol azt se tudja, ki lakik mellette, úgy nehéz a váltás egy teljesen más hozzáállást igénylő környezetre. Így nyűggé is válhat a falu és az ember sose fogja megtapasztalni a fenti értékeket, plusz a helyi közösségnek ugyanúgy nyűg egy ilyen elszigetelt sejtként viselkedő ember, ilyenkor jobb, ha marad a tag a fenekén. :)

Nekem 2 kicsi van, városban lakunk, jó, hogy itt van a munkahely, nekik ovi-bölcsi. Nem kell ingázni. Tudom, néhány kis faluban egyik-másik nincs. Van sok játszótér sok gyerekkel. Anyósoméknál sokszor vagyunk, faluban laknak kertesházban de egy hintán kívül nem sokmindent tudnak ott csinálni, játszótér messze van, az utcán nincs velük egykorú gyerek. Nem vagyunk 4 fal között ülő emberek, nagyon sokat vagyunk kint így is.

Én egyébként 12 éves korig laktam városi panelben és én szerettem. Nagyon sokat voltunk játszón, voltak barátaink, vasárnaponként is volt mit csinálni, programok, cukrászdák stb. Aztán nem költöztünk messzire csak 15 km-el arrébb, egy 10 ezres kisváros de ott nincs semmi, utáltam ott lakni, a kert ugyan ott volt de hiányzott a bandázás, az utcánkban vagy nagyon kicsik voltak, vagy jóval nagyobbak.

Tesóm párja fordítva van, kertesből költöztek panelbe de ő meg imádta a kertest, a panelt nem tudta megszokni.

Végigfutottam a válaszokat, ami szerintem nagyon fontos, hogy Bp. közeli faluról vagy egyéb nagyváros közeli faluról beszélünk. Mert Bp. vonzáskörzetében szinte csak aludni járnak az emberek, egyáltalán nincsenek olyan közösségek, összejárások, mint ahogy azt elképzelhető. (tisztelet a kivételnek természetesen, de én ezt nem tapasztaltam).

Nagyváros környékén más a helyzet, nem beszélve arról, h sokkal könnyebb ingázni, közlekedni, nincs akkora forgalom, rövid idő alatt lehet megtenni az adott távot.

Mindent összevetve a kertvárosban a legjobb, Budán. ugyanis nem elég a tiszta levegő, amit a falu ad.

Mellé szükséges a megfelelő oktatási programmal rendelkezó óvoda, bölcsöde, az elképzeléseknek megfelleő iskolák, a különórák, a szórakozási és kulturálódási lehetőségek is.

Később pedig, amikor már kimenne a faluból a gyereked, rossz lesz naki a közlekedés.

Tehát a jó környezet nem a tücsökzene, hanem amit felsoroltam fentebb.Valamint a kiegyensúlyozott (!) és önazonos (!), hivatással rendelkező (!), egymást szerető (!) és a gyerekkkel egyformán törődő (!) szülők.

Azért a 17-es kissé túlzásba esik:

Ne mondd, hogy a lakásban felnövő gyerekek nem egészségesen fejlődnek...

Nem lakáson vagy házon múlik, hanem szülőn. A c. putriban is kertes házban élnek a gyerekek, mégis koszban mocsokban, ingerszegényen nő fel a legtöbb (tisztelet a kivételnek). Rengeteg városi lakásban élő gyerek programon, élménydús hétvégéken vesz részt. Tehát nem azon múlik, hogy hol él, hanem hogy KIVEL!

17

Pedagógiai és gyermekfejlődéslélektani, valamint egészségügyi butaság, amit írsz.

Nem, nem állattartó kertben kaphat meg a gyerek csak mindent. Sőt.