Ti hogyan éltétek meg, mikor oviba ment a gyereketek?
Nehezen. Eletem legszebb evei voltak, amiket a gyerekekkel otthon toltottem, pedig klassz a munkam es szeretem is, igazi hivatas. Azota eltelt mar vagy 5 ev, de meg mindig elszorul a torkom, amikor arra gondolok, hogy eletemnek ez a szakasza veget ert.
Nagyon nehez volt atadni mas kezebe a gyerkeket, de sajnos ennek igy kell lenni...
Az elsőm megy most oviba... vegyes. Tudom, hogy jó lesz, mert már látom rajta az igényt a gyerektársaságra. Az én életemben nem nagy változás, mert eddig is dolgoztam itthonról, ez marad ezután is, viszont így nyilván könnyebben fogom beosztani az időmet, egyszerűbb lesz időt találni a melóra. Viszont pont ezért borzasztó fura lesz, hogy hirtelen nincs itthon a lányom, egyedül leszek, 3 éve nem volt ilyen, csak elvétve. Mondjuk nem is lesz sokáig, januárra várjuk a kistesót :D
És hát igen, mostantól jönnek majd a külső hatások, a barátok, az óvoda, nehéz kiadni a kezemből. De tudom, ez az élet rendje.
3 gyerkőc van, az első 2nél sokat sírtam, nehezen tudtam őket elengedni.
Ők már nagyok, 12 és 19 évesek.
Viszont van még egy 14 hós picim, már most félek az ovitól...tuti bőgni fogok...
Persze a sírás nem gyerek előtt zajlik.
De én a sulikezdést is nehezen éltem meg,még azt is mikor a fiam ment középiskolába.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!