Nem ismerjük ezt a gyereket mégis tapad hozzánk?

Teljesen igazad van kérdező! Nekünk 2 házzal arrébb lakó gyerekek ilyenek. Borzalom volt, éveken át nem lehetett őket lerázni. Már ha meghallották, hogy kint vagyunk az udvaron, akkor a kapun csimpajkózva néztek befele. Nekünk is így kezdődött, hogy csak a kocsi mellett álltak, meg kerdezősködtek, hogy hol voltunk, mit csinaltunk, mit vásároltunk. Én már vissza sem kérdeztem. Majd oda fajultak a dolgok, hogy ha bográcsoztunk vagy magyobb társasággal voltunk akkor is a kapuba álltak és befelé bámultak. Na most akkor hívjam be? Etessem meg? Vannak vagy 6-an testvérek, de ilyen elhanyagoltak. Nem az én feladatom lekötni 2 ilyen gyereket, van annak anyja meg apja. Majd jöttek a becsengetések, hogy kellene ez meg kellene az. Amikor megszületett a fiam és megint csengettek na akkor az amúgy is fáradt idegemmel kimentem és megmondtam nekik, hogy ha még egyszer meg merik nyomni azt a csengőt nagyon nagy bajok lesznek. Azóta vissza fogták magukat.

Az a baj ezzel az egész bámészkodással, ha kedves vagy hozzájuk és beszédbe elegyedsz, akkor azt hiszik már uh de kedveled őket és a kisujjad után az egész karod kell. Légy határozott és ess abba a csapdába amive én, hogy bájcseverésztem velük, aztán már a gyereknek is én adtam a lázcsillapítót mert az anyja nem vett neki mert most ejszaka van, mert pont most fogyott ki, mert pont most nincs véletlenül ez meg az...

Agol ilyen a gyerek, ott sajnos ilyen a szülő is.

A mi szomszédunkban is ilyen a kisebb gyerek, pedig már 10 éves. Évek óta ezt csinálja. Volt, hogy rendesen megijesztett, mert kb 2 centire állt az autó ajtaja mellett, és bámult befelé.

Ha beszélgetsz velük,főleg, ha érdeklődést mutatsz irántuk, soha nem fognak lekopni. Kicsit bunkónak kell lenni, csak az használ szerintem.

Tapad mert el van hanyagolva otthon, lehet szerencsétlen még várná is hogy valamit kap a csomagokból, vagy ami épp van nálatok.

Megértem hogy bosszant, erélyesnek kell akkor lenni, de valahol sajnálom is azt a szerencsétlent, hogy nincs neki anyja apja akin lóghatna, aki lekötné, akitől várhatna valami szépet pakolászás közben. Szomorú :(

Megmondod, hogy menjenek haza, de ne lábatlankodjanak.

Nálunk is volt ilyen gyerek, FOLYAMATOSAN a nyakunkon lógott, mikor kinn voltunk.

Ideig-óráig elmegy, de mikor olvasni nem lehetett már tőle az udvarra menni, akkor bizony keményen s határozottan megmondtam, hogy szálljon le rólam.

És nem érdekelt, hogy bőg, menjen haza, de NE rajtam lógjon.