Önző vagyok, ha nem lesz kistesó?

Nálunk senkinek nem jó a viszonya a testvéreivel. Anyukámat kiskorában megpróbálta molesztálni a bátyja, rákente a csínyeket, felnőttként pedig csak pénzt kunyerált. Apámnak két bátyja van, mindig verték egymást, felnőttként egyik részről szintén a lehúzás, másik részről a lenézés ment.

Nekem egy nővérem van elég nagy korkülönbséggel, ő sírt ki engem. Eleinte utált, hogy sokat sírtam. Később egész jól elvoltunk, aztán kamasz korában vert, ijesztgetett, lábtörlőnek használt. Aztán mire újra normalizálódott a viszonyunk férjhez ment és azóta távolabb nem is lehetnénk. Nagyon rossz irányba változott.

Én azt mondom ne kistesón gondolkozz, hanem hogy te akarsz-e második gyereket. Ez nem önzőség, mivel a gyereknek akkor lesz jó testvére ha a szülők elbírnak kettővel, úgy hogy mindkettő lelki és szellemi fejlődésére egyformán jól oda tudjanak figyelni. És ehhez az kell hogy a szülő is kiegyensúlyozott legyen.

" Nem vágyom még egy gyerekre" . Leírtad :) Nincs ezzel gond. Az a nagy szerencse, hogy a férjed is melletted áll.

Nekem barátnőmék nagyrészt emiatt mentek szét a férjével nemrég, hogy barátnőm ugyanígy érzett mint te. Volt egy imádnivaló fia, többre nem vágyott. A férje meg állandóan a fülét rágta...

Na de vissza az eredeti témához.

Szerintem még az is lehet, hogy 3-4 év múlva gondolod meg magad, még akkor se lennél elkésve, csomóan szülnek 40 felett.

Nekem 4 van. Azért, mert annyit szerettünk volna mindketten a férjemmel. Nem azért, hogy majd egymásnak legyenek ha én meghalok meg stb...

Hanem azért, mert vágytunk rájuk.

Hálaistennek egyik se volt nagyon beteges, persze voltak problémák az első gyermekem fejlődésével, de nem ennyire rossz amit te írtál hogy nem bírnád elviselni többet.