Aki a szünetben azt hajtogatja h mikor lesz már újra ovi/suli, mi a fenéért teszi ki napi szinten a fb-ra a gyerekeit h mennyire jó velük?

Minden szülő alig várja a szept.1-et, jelen esetben szept 3-at:DD Olyankor jön a szülő szabadsága.

Majd megtudod, ha neked is lesz.

ui: pedig én egyetlen képet nem tettem ki a gyermekeimről sosem.

Mert a Facebook nem tükrözi a valóságot. Ott mindenki az lehet, aki csak lenni akar. Kedves szerető anyuka, mesterszakács, lakberendező...

Aztán váltasz vele 2 szót és rájössz, hogy milyen valójában. 😃

Mindenesetre amerikában divat az hogy amikor a gyerekek iskolát kezdenek, olyan képeket csinálnak hogy pl a gyerekek bámulva ácsorognak az iskolatáskával az anya meg ugrál örömében :D

Keresek linket, viccesek :)

Vagy mert két különböző dolog hogy valaki élvezi a gyerekeivel töltött időt, és hogy kifárad ha két hónapon keresztül nullhuszonnégyben velük kell lennie?

Egy ovis-alsós korú gyereknek rengeteg figyelemre és stimulációra van szüksége. Rajzolni, sétálni, fogócskázni, énekelni, olvasni, programot szervezni, játszani kell velük, nem lehet csak úgy letámasztani őket a tévé elé, mert akkor egy idő után nekiállnak hisztizni anya figyelméért, vagy nincsenek kellően lefárasztva esténként.

Ezt munka és háztartásvezetés közben iszonyú nehéz megoldani. Eleve ott a technikai oldala, hogy nem lehet két hónap szabadságot kivenni, a "hivatalos" napközi sok helyen csak névleg elérhető vagy ott sincsenek kellően foglalkozva, be kell fogni a nagyszülőket, fizetni kell a bébiszittert vagy a tábort, ezt mindet időben össze kell egyeztetni, amikor elutazik a gyerek, előtte utána segíteni neki bepakolni, kipakolni, kimosni a lerongyolt ruhákat.

Amikor meg otthon van, egy hatéves nem fogja felnőtt módra tudomásul venni hogy amíg anya főz addig neki unatkoznia kell, hanem jönni fog hogy játszani akar, és akkor anyu vagy ott hagyja a kaját a gázon és megy játszani, vagy a kettőt próbálja egyszerre csinálni, vagy hallgatja a keserves sírást. Azért ez kimerítő.

Mindez nyilván hatványozódik ha több különböző korú gyerek van, mondjuk egy ovis meg egy másodikos, vagy van mellé egy baba is.

Ettől még ugyanúgy szeretheti a gyerekeit, és a délelőtti idegeskedés meg a múlt heti vad szervezgetés hogy melyik nagyi ér rá mert lemondta a bébiszitter feledésbe merülhet a délutáni séta alatt, amikor őszintén élvezi a gyerekeivel töltött időt.

Csak éppen megkönnyítené az életét ha néha valaki más vigyázna a gyermekeire, más stimulálná őket, olvasna nekik és rajzolna és levinné őket az udvarra amíg ő tárgyaláson van vagy felmossa a konyhát, erre pedig tökéletes az ovi/suli.

[link]

Itthon is divat

Kép A cikk közepén

Imádom a lányom, dolgoznom sem kell, de már június vége óta 0-24 ben(tényleg, egy fél órát nem volt nélkülem) velem van. Lassan kezdek megbuggyanni.

4 éves, folyamatos inger kell neki. Vagy kint rohadunk a napon, vagy szaladok utána a játszóházban, mert egyedül számára nem buli és nincs barátja, vagy figyelek, meg ne fulladjon a medencében. Ezt csinálja a legszívesebben viszonylag egyedül, 2 hetet nyaraltunk szállodában, többet már sajnálok erre költeni.

Bébiszitterre meg napközisre nem merem bízni, apuka meg rokon sincs a képben.

Imádom tényleg, de megváltás a megszokott és szeretett hely számomra.

3 éves koráig voltam vele itthon, az első 2 év isteni volt, a harmadik nehezebb, kevés voltam neki.. most, hogy 4 éves, egyértelműen látszik, hogy energiabomba,be nem áll a szája, mindig mozgásban van és folyton csinálna valamit(velem persze)..

Egyszerűen sok. És nincs miatta lelkiismeretfurdalásom, sosem szültem volna gyereket, ha nem léteznének intézmények és idő, tehát egész életemben 0-24ben velem lenne. Se a szüleim, se a párom, se a gyermekem ne legyen életem minden pillanatában velem sokáig. Ez egyszerűen nem egészséges.

Még alvásnál is velem van, mert most van a rémálmos korszaka és fél egyedül, az aktív napok után pedig nem fogok éjszaka többször kelni és nyugtatgatni majd megvárni a kezét fogva, hogy újra elaludjon.

Ezerszer könnyebb volt az első 2 év, addig egy panaszkodó szavam nem volt, mert az alvásidejében legalább egyedül voltam, és nem várt folyton választ tőlem az ötvenedik tökugyanolyan kérdésére.

Remélem egy idő után táborérett lesz, vagy összebarátkozik valakivel. Már várom azt az időt, mikor nem én kopogok a játékbaba kezével a babaház ajtaján elvékonyított hangon beeresztést kérve..és ettől nem vagyok rossz szülő és nem szeretem kevésbé a gyermekem.