Tényleg igaz, hogy az édesanyának van egy kedves és egy kevésbé kedves gyermeke?

Nekem ez a legutaltabb mondat a gyerekneveles soran. Pedig van egy pár agymenes.

Ezt olyanok találták ki és érzik így akiket sajnos saját bőrünkön érint.

Tehát ők olyan családból származnak ahol ők voltak akit nem szerettek, vagy nem jól szerettek.

Nekem 4 gyerekem van.

Mindet imádom. Van akivel konnyu együtt élni, van akivel nehéz nagyon. De ettől a szeretetem végtelen mind irányába.

Anyósom hangoztatja mindig a gyerekeim füle hallatára hogy minden szülőnek van kedvence én meg mindig elmondom hogy ez nem így van.

A szeretetet nem szabad osszekeverni azzal hogy könnyű e a szülő dolga azzal a gyerekkel.

Szerencsére nekem a szüleim se éreztették egyikünkkel se hogy különbség lenne köztünk.

Tehát te voltál a kedvenc utolsó:)

Nekem van kedvenc uncsitesóm, pedig 9 van belőlük. A kevenccel jövök ki a legjobban, hasonlít rám.

Van kedvenc szülőm is, akivel a legszívesebben beszélem meg a dolgaimat.

A kedvenc általában az, akit azért szeretsz, mert magadra emlékeztet, vagy pont olyan, amilyen te mindig akartál lenni.

Én voltam a jókislány, velem volt könnyebb, de anya mégis az öcsémet bírja jobban, mert hasonlít rá a viselkedése.

Anyaként rendkívül nehèz lehet beismerni akár magunknak is, de be kell, hogy el tudjuk fogadni és fel tudjuk dolgozni, hiszen ez normális.

Aki tagadásban él, mint az én anyám, annak a gyermeke jobban sérül.

Nyilván van ahol előfordul, ezt nem vitatom. De azok nem valók szülőnek.

3 gyerekem van, az életemet adnám mindegyikért, imádom és imádtam őket mindig. Nyilván nem ugyanazt szeretem a 26 éves felnőtt fiamban mint a 18 és 14 éves lányaimban. Természetre, gondolkodásra a középső hasonlít rám, külsőre a "kicsi" kiköpött másom.

Mindegyikkel voltak/vannak kisebb-nagyobb pengeváltások, főleg kamaszkorban; ez a kicsinél mostanság kezd csúcsosodni, és ő olyan természet, hogy tudom, hogy lesznek gondjaink egymással. Ettől viszont még szeretem, mert amúgy értelmes és okos, normális kiscsaj. Nem lehet, és nem is kell egyformán szeretni mindenkit. Minden ember különböző, mindenben más a szerethető, de attól szülő valaki, hogy ismeri a gyerekeit, és tudja, hogy melyiket hogyan "kell" szeretni.

Gratulálok a 3.babához utolsó válaszoló!

Nekem egy kislányom és egy kisfiam van de mind a kettőt egyformán szeretem. Az első babánál kisfiúra vágytam, kislány lett. De annyira szerettem (és persze most is) hogy el sem bírtam volna képzelni akkor, hogy egy kisfiút hogy lehetne szeretni úgy ahogy őt. Nemhogy egy kisfiút, hanem a leendő kistesót. Aztán jött a 2.baba. Sokáig az volt bennem hogy nem fogom tudni úgy szeretni ahogy a kislányomat. Kiderült, hogy kisfiút várok... megszületett...és ismét ugyanúgy, ugyanannyira szerelmes lettem mint anno a kislányomba mikor megszületett. Teljességgel mondhatom hogy a mai napig egyformán, ugyanúgy szeretem őket.

Lányom 5 éves, fiam 2. <3