Miért van az, hogy egyedül az játszótéri anyukákkal nem tudok normálisan kijönni?

10, nem mindenki akar konkrétan barátkozni. A 99%-uknak ezek az üres mondatok, kérdések nem nyitásként szolgálnak hanem őnekik ez A beszélgetés. Mert nincs otthon más akihez beszélhetnének. Ezek nem barátkozások hanem az unalom elűzésére használandó monológok.

Volt olyan anyuka aki odajött, egy nyitómondat után (de aranyos a gyerkőcöd) elkezdett beszélni a sajatjáról és 40 percig beszélt, már azt is megtudtam mikor veszik ki a manduláját a gyerekének és mikor jár babaangolra, de az enyémnek (nekem sem) a nevét sem kérdezte meg. Magyarán nem érdekeltük/-tem igazán, csak valakihez beszélni akart. Ezt én így köszönöm, nem. És 10-ből 7 ilyen!

Másik gyakori tapasztalatom: odajön, kb. 8-9 hónapos gyereke van. Szóbahozza a szoptassunkérettségiig vagy a csakahordozókendőajó vagy mindegy milyen elvakult nézetét amit még terhesen piedesztálra emelt és nagydisszertációt tart hóttkomoly szakértő fejjel hogy az miért jó a legújabb kutatások szerint. Nem érdekli hogy leszrom, 7 éves gyerekem is van tehát valószínűleg nem mond újdonságot, de olyan okosnak hiszi magát mintha 30 éve praktizáló gyerekorvos lenne. Piszok idegesítő. Ilyen az ismeretségi körömben is van. Egyszerre szültünk szinte, de ő már terhesen is a babák szakértője volt (1. gyerek...), FB-ot elárasztja nagyon cirkalmasan megfogalmazott szakértő jellegű irományaival, mintha a spanyol viaszt találná fel és ő lenne az anyák megmentője akire vártunk eddig.

Szóval én nagyon nagyon nagyon ritkán barátkozom anyukákkal. Volt 1-2 alkalom, amikor TÉNYLEG olyan anyukával sodort össze a sors aki EMBERKÉNT ismerkedett. Nem volt se szupimami, és nem is lelki szemetesnek használt engem.