Ha már van gyereked : egy nagyon jómódú férfire lecserélnéd a gyereked apját, aki mellett mindent megtehetsz, ráadásul segítőkész is a gyereknevelésben?

Nem cserélném le. Nem véletlenül vele vállaltam gyereket. Ha úgy éreztem volna, hogy bármilyen szempontból nem felel meg nekem, nem mentem volna hozzá, nem szültem volna neki.

Nem volt semmi vagyona, 20 éves kis csóringer volt, én 22 éves egyetemista csóringer, mikor összejöttünk :D Együtt építettük fel az életünket. Most gazdagok nem vagyunk, de egészen jól élünk, mindenre van, ami kell, arra is, ami annyira nem kell, tudunk félretenni, el tudunk menni nyaralni. Nem volt célom soha beletenni a seggemet a készbe.

Egyébként 9 éve vagyunk együtt, most várjuk a második gyerekünket, nagyon jó férj, jó apa, egyenlőek vagyunk itthon, kiveszi a részét a gyereknevelésből, háztartásból is (bár utóbbit most én csinálom többet, mert én vagyok többet itthon, de volt ez fordítva is). Ha nem segítene itthon semmit, ahogy írod, eleve nem mentem volna hozzá, és akkor nem lenne min gondolkodni. De ha véletlen mégis ilyenné válna, akkor nem azért rúgnám ki, hogy gazdagabbat keressek, hanem mert egy önző gyökér, és erre én nem vagyok kíváncsi.

Amúgy a barátnőm direkt a gazdag pasi felé pozicionálta magát, ott is hagyta anno azt, akit tényleg szeretett. Megvan mindene, bazinagy ház, luxusautó, egy rahedli pénz, már két gyerek, és rohadtul nem boldog, mert nem szerelmes a férjébe, és a házassága tök üres, nem élvezi a szexet stb. Szerintem én jobban jártam.

Ha nem is segít semmit se otthon, ámde a gyereknek jó apja, akkor nem cserélném le. Ha apaságból sem jeleskedik, akkor elméletben persze, hogy lecserélném, amint alkalom adódik rá, csakhogy az életben vannak meglepetések, vagyis előre nem lehet tudni, hogy az új férfi tényleg az anyuka és gyermekével marad-e, ha netán szakítanak, akkor ismét nehéz helyzetbe kerül az anyuka, tán még nehezebbe, mint mikor még együtt élt a gyereke apjával.

Az eladó ismerősöd példáját illetően nem világos, hogy gyerekes, férjezett anyaként keresett gazdag pasit, hogy lecserélhesse a szegény férjet, vagy szingli volt? Nem látok problémát abban, ha kimondottan a gazdag férfiakra utazott, amennyiben szingli volt, miért is ne? Próba, szerencse.

Az is előfordulhatott volna, hogy nem talál gazdag férfit, de szerencséje volt. Jó neki.

Nem tudnék tukorbe nezni ha emiatt hagynék el valakit..

Amugy is huseges tipus vagyok. Habar a ferjem jomodu es nem mondom hogy ez igy nem kenyelmes, es emiatt aztan plane megse fordul a fejemben kenyer tores. De nem ezen mulik.

Én pont az ellenkezője vagyok valahogy taszít a gazdagok világa. Volt egy gazdagabb párom és sohasem jöttünk ki. Az elején nem tudtam az anyagi helyzetét aztán ahogy megismertem csaladja..stb. Egyre taszítóbb volt ez az életstìlus úgy éreztem meg akar vásárolni és ettől rosszul voltam. Szét is mentünk meg is csalt felszínes kapcsolat volt. A mostani párom,aki már a férjem gyerekem apja ő nem volt sohasem gazdag családból való. Sokkal jobban össze is illünk felfogás terén is. Amikor szóva kerültek az anyagiak én fellélegeztem,amikor mondta,hogy nem éppen pénzes emberek közül származik. ☺ Soha nem cserélném le senkire pénz miatt pláne nem. Imád minket mi is őt,nagyon jó apa,jó férj. Kemény munkával küzdi fel magát a létrán,ami miatt büszke vagyok rá.

Viszont nem vagyok ítélkezős típus,ha valakinek számítanak az anyagi dolgok akkor nyílván egy szegényebb ember úgyse tenné boldoggá szóval nyílván a pénztárcát is figyeli. Ő élete,ha ettől boldog legyen. Mindenki a boldogságot keresi ki ebben ki abban találja meg.

Le nem cserélném. Ha szerettem volna egy ajándék mindentudó hitelkártyát, olyanhoz mentem volna hozzá. Pl. hogyha otthon akartam volna maradni örökre, és sosem dolgozni, ahhoz azért ez kell. Az ember legyen tisztában a saját igényeivel, saját magával és ehhez mérten válasszon párt.

A férjem, a gyerekem apja mindenben ott van mellettünk, a gyereket együtt neveljük, rugalmas munkaidővel, de pl. nem vet fel minket a pénz úgy, mint ahogy te írod. Nyilván mindig jó lenne több, de küzdünk és akkor lesz. Együtt.

Hasonlóan vagyok mint a 7es (csak mi nem élünk külföldön). A férjem egy nagyon szegény családból származik, de rendkívül okos, tehetséges és ambíciózus, így aztán egyetemek elvégzése és nyelvtanulás után nagyon jó helyzetbe jutott. De ez vagy 10 évbe telt.

Emlékszem, mikor összejöttünk, sokan mondták, miért nem mást választok, (aki tehetősebb stb...) de tudom, hülyén hangzik, a szívemre hallgattam.

És jól tettem.

És nem értem a mai napig , hogy valaki hogyan tud a pénz érdekében felülemelkedni azon, hogy 1. nem szerelmes a másikba 2. nem kívánja pl. fizikailag 3. egyszerűen jó barátként tekint rá.

Nekem ha így kéne élnem egy férfi mellett, semmilyen pénz nem kárpótolna.

Barátnőm (nagyon félt hogy egyedül marad) hozzáment egy nagyon jómódú pasihoz pár éve. Borzalmasan boldogtalan. Mert a pasi ugyan segítőkész (sőt kicsit túlzottan is) de mindig mindent jobban tud, kb mindenhez engedélyt kell kérni tőle, mindenbe beleszól és mindent jobban tud.