Nem akarok gyereket szülni. Miért kell ezért űrlényként tekinteni rám és erőltetni, hogy "igenis jó dolog"? Sosem fogadják ezt el?

Egyedüli gyerek vagyok, egy mostohatesóm van. Ő másfél évvel idősebb nálam, de már négy gyerekük van. Az anyám pedig mióta az első megszületett, folyamatosan mondja, mennyire szeretne már ő is unokázni, mert azért más egy saját unoka, meg hogy majd mindig vele lesz, vigyázni fog rá, stb. A bökkenő az, hogy én nem akarok gyereket. Sosem akartam, már 5-6 évesen is frászt kaptam a kisebbektől, most sem szeretem a gyerekeket, és képtelen lennék feladni mindent az életemben, hogy tönkremenjen a testem, kialvatlan legyek és egy nyugodt percem se legyen. Igen, önző vagyok, de maximálisan elégedett vagyok az életemmel.

Tudok foglalkozni a karrieremmel, munkámmal, jut időm a szórakozásra, pihenésre, utazásokra is. Értelmesen töltöm a szabadidőmet, de nem kapok ítélkező pillantásokat, ha pl. az egész hétvégét végigbulizom, vagy munka után beülök valahová pár pohár borra. Viszont folyamatosan az a téma a szüleimnél, családomnál (pl. nagyobb családi eseményen), hogy mikor lesz már házasság, mikor jön a baba. Már elmondtam, hogy nem akarok gyereket, ilyenkor jön az, hogy "jaj ne butáskodjak már"... Mintha csak egy kis 12 éves lány lennék, nem 26.