Ti nem vagytok irigyek azokra, akiknek a gyerekvállalás után soha többé vagy sok ideig nem kell dolgoznia?

Sok barátnőmmel egy évben szültem, akiket még az egyetemen ismertem meg. Csak én vagyok az, aki visszament dolgozni a gyerek után, és persze a pénz miatt. Nyilván tudtam, hogy az én és a férjem családi háttere és a későbbi fizetésünk sem elég arra, hogy ne kelljen dolgoznom, csak gyereket nevelni, de mostanában olyan rossz érzés ezt feldolgozni lelkileg. Irigy vagyok rájuk, és ez szörnyű érzés, sose gondoltam volna, hogy ilyen tudok lenni.

A barátnőim 3 éve otthon, én 1 éve dolgozom. Ők több gyereket tudnak vállalni és olyan szuperül ellátják az otthoni dolgokat, szép az otthonuk, van idejük magukra, a gyerekre, sokat olvasnak, pihennek is, sok programra mennek a kicsikkel napközben. És nem csupán azért, mert a férjük sokat keres, hanem mert a családi hátterük ezt megengedi.

Aki küzdött ezzel, meg tudta oldani magában a dolgokat? Van tanácsotok?