Sokan nem akarnak gyereket vagy csak kifogás?

A saját példámról tudok csak szólni. Volt egy pár éves időszak az életemben, amikor kijelentettem, hogy na én aztán soha. Utálom is őket, különben sem vagyok anyának való stb...

Aztán idővel mégis az ellenkezőjére váltott a dolog. Persze, amikor ezt mondtam, halálosan komolyan gondoltam, és biztos voltam benne, hogy sosem akarok.

Így utólag visszanézve önmagamra, igenis hazudtam magamnak a valós okokról, amiket már sikerült azóta beismernem magamnak.

Ezt sosem tudhatod.

Sokan tényleg nem akarnak, míg mások ezzel tudatalatt védekeznek, aztán ha megvan a megfelelő pár akkor mégis csak előtör belőlük a gyerek utáni vágy.

Egyikkel sincs semmi baj.

Baj akkor van ha valaki nem akar, de nem védekezik. Vagy akkor ha akar, de nem akar összejönni

20 éves vagyok, de totál képtelennek érzem magam egy gyermekre, mert:

-félek a szülést ők, hogy bele hálók

- kicsit bizarrnak érezném, hogy van bennem egy fejlődő élet, egy másik, teljes értékű élet.

- lelkileg éretlen vagyok

- ha választhatnék, gyerek vagy bármilyen házi állat, akkor lovat, macskát, papagájt tartanék, minthogy gyereket vállalják

- nincs sok türelem

- lelkileg ki tudok készülni, ha hosszabb ideig nem űzhetem valamelyik hobbimat, vagy nem tudnék pihenni rendesen

- jobban érdekelnek a céljaim, vágyaim, nincs kedvem feladni őket

-nem vonz a gyerekek,babáknak kapcsolatos semmilyen téma

- nem akarok otthon lenni. Egyik ismerőst látogattuk meg múlt szombaton, 4 éves kislánya van, a gyerek mindenhol őt volt a lakásban, az anyuka kicsit szétesett volt :( nem akarok kiszolgáltatottságban lenni(más tart el, nem dolgozhatok, le vagyok láncolva a gyerek mellé, szanaszét a lakás)