Lehetséges úgy gyereket nevelni, hogy ne csak lemondás legyen nőként utána az életem?

Miért ne lehetne? Főleg egy gyerek mellett. Főleg ha a férj segítőkész és élnek a nagyszülők. Nyilván lesz amiről le kell mondanod, de főleg csak az első időkben nehéz, ahogy nő majd egyre könyebb. Meg aztán létezik babysitter, családi napközi, bölcsőde, óvoda...

Nem áltatlak, az életed nem marad ugyanolyan természetesen, de nem is baj, hiszen lesz egy gyönyörű kincsed.

Nekem is az a kérdés jutott eszembe.

Lehet. Mikor már közösségbe jár főleg. Es ez a lemondás dolog sem olyan, hogy onnantól te megszűnsz létezni, csak átértékelődnek a dolgok, más élvez prioritást.

Attól függ, hogy mik a terveid, céljaid.

Van, ami ha megfeszülsz se egyeztethető össze, csak úgy ha a gyerek sérül.

De ha van apja, akkor átlagos vágyak beleférnek.

Hát ez attól függ, hogy ki, hogy fogja fel a gyerekvállalást.

Ha eleve lemondásként tekint bárki arra, hogy mondjuk már nem lesz minden héten bulizás a csajokkal, vagy hogy kiesel a munkából... akkor az lemondásként fogsz később is erre gondolni.

Örökre lesz egy kis "csomagod". Tőled függ, hogy éled meg. Ha akarod a gyereket akkor ezek nem lesznek igazi lemondások. Hanem csak vele járó dolgok. Ettől még nyilván vannak nehéz éjszakák/napok/hetek/hónapok. De akkor is vannak nehéz időszakok az életedben, mikor csak dolgozol. Azokon is túllendelüsz..

Arról nem is beszélve hogy minél nagyobb annál több teret kapsz te is újra. De örökre lesz egy kis csomagod.

Saját példám:

17 hetes kismama vagyok. Mivel nem probléma mentes a terhességem így már nem dolgozom, és hétvégente hazajárok a szüleimhez egy kertvárosba, ahol egész nap kint vagyok a kertben és marhára élvezem, hogy nem a lakásban vagyok. Mindeközben apám, mint szülő ezerrel segíti a kis házunk felújítását, hogy ne egy panellakásba kelljen majd hazavinni a fiúnkat. Pedig 30 éves vagyok, de apának még mindig én vagyok a csomagja. Vagyis ahelyett, hogy 57 évesen délutánonként pihenne a tv előtt, megy és építkezik a csomagja miatt... Miközben anyukámnak is két naponta tartok hosszas élménybeszámolót telefonon, hogy épp miket éltem át. Pedig ő is volt terhes, köszöni szépen semmi újat nem mondok. De meghallgat, mert az ő csomagjai is vagyok.

Ezerszer elmondtam nekik, hogy attól, hogy hazamegyek még nem kell főzni. Feltalálom magam a konyhában és különben sem haltam még soha éhen. De mégis mindig főznek, mert jön a pocakos csomagjuk, akiért ők még mindig felelősnek érzik magukat.

Na erről szól a szülőség.

Őszintén szólva én nem hiszem hogy ebben a kérdésben van win-win szituáció. Valakinek az érdekei sérülnek.

Ha a gyerek az első és őt helyezed előtérbe, akkor igenis, sok dologról le kell mondanod.

Ha a saját vágyaid az elsők - pl karrier, utazgatás, akkor a gyerek háttérbe szorul és az ő érdekei sérülnek. Nem jó gyereknevelés az, ha a gyerek folyton le van passzolva a nagyszülőknek vagy a bébiszitternek, mert anya önmegvalósít... Akinek annyira fontosak a saját céljai, az inkább ne szüljön, vagy szüljön akkor ha már kiélte magát - a gyereknek teljes emberre van szüksége, hogy boldog gyerekkora legyen. Olyan nem való anyának aki folyton azon kattog hogy úristen mikről kell lemondanom a gyerek miatt és miket csinálhatnék ha nem lenne...

6-os tokeletesen leirtad! Irigylem hogy ilyen szuleid vannak!!

Igen egy szulonek mindig ott lesz a kis csomagja, akarhany eves is!

Ezert se ertem a sok “anyukat” akik akar egy becsuszott terhesseg kapcsan mar kiraknak a gyerekuket es hallani se akarnak roluk stb.. szornyu hogy ilyenek szulnek, es nem jonnek ra hogy a csomag az orokre csomag a joval es a rosszal is! Es ha rossz nagy valoszinuseggel az en felelossegem mint szulo is vastagon benne van csak arrol nem vesznek tudomast, es persze az kizart dolog!

Bocsanat kicsit elkalandoztam de elottem mar leirtak.

Lehet, főleg, ha van segítséged (minimum egy jó párod, estleg nagyszülői támogatás is).

Nekem az az elvem, hogy a gyerek az első, de nem rendelem magam alá neki (ami amúgy felesleges is, de sokan mégis ezt teszik). Tudom, hogy nem lesz baja a gyereknek, ha néha kisorsolom 1-2 órára sőt napra a nagyszülők között vagy bébiszitterre bízom. Barátnőzök, vásárolgatok gyerek nélkül, amikor nem is téma a gyerek. Nekem ez az idő kell a feltöltődéshez, hogy aztán mindenféle frusztrációtól mentessen neveljem tovább.

Van a páromnak egy 8 éves lánya, aki velünk él, illetve egy fél éves közös lányunk, de eljárunk randizni, wellnessezni, bulizni (akár külön is, bár inkább én, ő nem annyira szokott külön), nincs ebből gond. A gyerekek pedig boldogok, kiegyensúlyozottak, egészségesek, tehát mindenki boldog.