Lehetséges úgy gyereket nevelni, hogy ne csak lemondás legyen nőként utána az életem?

Azert sokkal arnyaltabb ez a dolog mint hogy addig ne szuljon az ember mig vannak tervei, celjai, onmegvalosito ambicioi. Van akinek nem ugy jottek ossze a dolgok hogy megvalosithassa onmagat “idejeben”, soknak 18 de meg kozel 30 evesen se tiszta pontosan mivel is toltene a hatralevo eletet ugy ami igazan boldogga teszi es tenyleg azt akarja csinalni, onmegvalosit. Sot az a ritka aki egyaltalan rajon ebbe azbeletbe.. nagy adag onismeret Is kell hozza hogy tisztaban legyen onmagaval. Lehet 30-on tul ebred ra, es akkor mar ne csinaljon semmit mert van 1-2 gyerek? Jovagyok en robot munkasnak egy gyarban vagy egy cegnel de kozben kifordul tole a gyomrom? Adja fel csak mert ezt gyerekkel mar nem illik?

Szerintem ha segitsege van az embernek, ferj, rokonok is megnlehet oldani. Nem szunik meg a vilag gyerekkel, se magam ilyen teren, hiszen az ember is folyamatosan keresi onmagat meg 50 evesen is.

Az hogy mi az idealis es optimalis sorrend ami jo lenne ha megvalosulna, egy dolog, es meg lehet nezni hanynak jon ossze tenyleg. Sokkal arnyaltabbak az emberi eletek, sorsok. Es nem kell lemondani semmirol, egyszeruen maskepp kell szervezni. A gyereknek is jobb ha nem egy eletunt, robot munkasak a szulei akik kotelessegbol teszik a dolgukat, hanem egy oromtelibb, kiegyensulyozott, celtudatos anyuka/apuka akirol veszi is a peldat a gyerek tobbek kozott mindamellett hogy az otthoni legkor is valoszinuleg harmonikusabb, nyugodtabb, mint a rengeteg frusztracioval teli elso esetben.

A gyerek sem hal bele, sot ha a nagyinal kell lennie. Gondoljon csak vissza mindenki a nagyijara. Mennyivel masabb, szabadabb, lehetett mert o mindent megenged, o nem a szulo, naluk csak tenyleg jol kell ereznie magat az embernek.

Kell foglalkozni a gyerekkel, de magunkkal is! A gyereket se kell folyamatosan szorakoztatni, tanuljon onallosagot is, hogy talalja fel magat, ne kelljen neki mindig tarsasag ahhoz hogy jol erezze magat, mert majd a kesobbiekben belole lesz a kapcsolatfuggo, az aki nem tud egyedul lenni, csak tarsasagban igy majd kenyszeresen mennie kell mindig mindenhova ha kell ha nem. Kozben meg fontos hogy tudjunk magunkkal is lenni ha ugy van. Az allando zsizseges a tarsasag stb.. elnyomja azt a lehetoseget hogx kicsit megismerhessuk ugy igazan magunkat, hogy kepesek legyunk magunkba nezni, idonkent elfondolkodni a dolgaibkrol, arrol hogy epp hova es merre tartunk, a celjainkrol stb..szerintem az egyedullet kepessege is nagyon fontos!

Az kimaradt, hogy a gyereknek azt kell tudnia biztosan es ereznie, hogy Te mindig minden korulmenyben tamogatod ot, meghallgatod, partnerkent tekinted, hogy barmi van, tenyleg barmi probalsz megertessel fordulni az esetlegesen neked nem tetszo dolgai fele Is es kozosen probaljatok megoldani ot is figyelembe veve, a vagyait es erzeseit. Hogy meghallgatod es meghallod ot! Ha tudja Igazan szamithat rad barmi van, es ezaltal biztonsagban erzi magat akkor nem fogja se zokon vennni se megkottyanni neki ha epp mas vigyaz ra, vagy te epp “onmegvalositasz” ugymond mert egyebkent barmikor Bizalommal fordulhat feled.

Ha jo az alap, a bizalom es a kotodes stb.. akkor a gyerek is konnyebben vesz minden nehezseget, vagy atmeneti helyzetet, konnyebben kezel o is dolgokat. De kell a biztos var, az alap.

Utolso voltam