Miért van az, hogy van, aki nagyon könnyen veszi a gyereknevelést és van, aki nehezen?

Mert túl van spilázva minden.

Régen nem voltak könyvek, nem volt internet, ami ,,kiokosítsák" a tapasztalatlan szülőket, anyád volt meg anyósod, esetleg a szomszéd Julcsa, akinek volt már kettő.

Minden elmúlik egyszer, nem csináltak ügyet a dolgokból.

Fingjuk nem volt róla, hogy mi az a növekedési ugrás, ha nem volt tej, sebaj, kapott a gyerek felestejet, kicsit lehet hasfájós volt, sírt, de ,,attól erősödött a tüdeje". Nem volt allergia (vagy ha volt, nem tudták, hogy az), ha valakinek valami baja volt, ráfogták, hogy örökölte és együtt kellett élnie vele, nem kerestek rá okokat és megoldásokat.

Nem mondom, hogy jobb volt, de nem aggódtak negyed ennyit sem.

Vannak akik lazabbak vannak akik merevebbek es ragaszkodnak a szabalyokhoz kb nulla rugalmassaggal, ami amugy kell egy gyerekhez. Azoknak nyilvan nehezebb mert nem feltetlen ugy tortennek a dolgok ahogy eloirja vagy elkepzelte, es neheznek, idegorolonek stb eli meg.

Es aztan ott van a baba szemelyisege. Valamelyik nehezebb eset valamelyik konnyebb. Szoval tobb tenyezos a dolog.

Mert van baba, aki eszik alszik, és már 2 hónaposan átalussza az éjszakát, és van baba, aki hasfájós, ringatni kell, nappal is igényli a szülőt...stb.

Szóval mert nem kis robotkák, akik egyformák, hanem teljesen különbözőek. Ahogy a felnőttek is. Én 1 gyerekkel érzem tökéletesnek, barátnőm 4-3-1 éves gyerekekkel tökéletes család. Mi felnőttek sem vagyunk egyformák, még ugyanazokat a kihívásokat is máshogy csináljuk végig. Hát még ha más a "feladat".

SZóval ezer kombó létezik: milyen felnőtt milyen babát "kap", és vele hogy tud/kell bánni.

És te lennél az iskolázott ember??

Nem azért nehezebb a babák egy részével, mert a szülő nem elég laza és ráfeszül.

Nem attól lesz hasfájós, refluxos, izomtónuszavaros, akivel fejlesztésre kell járni, mert anyuka, apuka nem elég talpraesett...

Én pld tudom, hogy mi a legnagyobb ,,problémám".Anyummal nem volt soha túl jó a kapcsolatunk egymással.Bár azt gondoltam ha lesz gyerekem az tuti fiú lesz, hát nem úgy lett:) így folyamatosan arra vagyok ráfeszülve ,hogy semmit se úgy csináljak, hogy abból olyan kapcsolat alakuljon ki köztem és a saját gyerekem között mint anyuval volt.Nyilván lövésem sincs mibe hibázott..vagy egyáltalán hibázott e, mert mindent megtett értem ugyanúgy mint a fiúkért ,de velem sose találta meg a hangot.Szóval ilyen fajta dolog is lehet bizonyos esetekben a ,,görcsösség" oka.

Amúgy.Én pld 10 hónap alatt még nem aludtam végig egy éjszakát se..minimum 8-10 alkalommal ébred a babám.Míg a barátnőm akinek szintén 10 hónapos a gyerkőce simán végigalussza vele az éjszakákat.Eleve kipihentebben vág bele a napba, míg én zombi módjára.Jobban is bírja a napi hisztiket, mert náluk meg azok vannak,nálunk meg nyugis a gyerkőc nappal.Annyi dologtól lehet ráfeszülni erre, hogy csak..