Egy férj/apa miben segít anyagilag konkrétan?

Ezt én nem is értem. Természetesen ne kezd újra a férjeddel mert így alapból rossz. Nem fog menni. Rosszül állsz hozzá.

A főzés része meg vicc

Nekem ez az egész nagyon furcsa.

Nálunk fel sem merült olyan, hogy kinek mikor, mit, mennyit kell fizetnie.

A közös kassza nekünk azt jelenti, hogy közös a pénz. (akármelyikünk számláján van) Nincs olyan, hogy én gyűjtögetem az én pénzem, meg a férjem is az ő pénzét. Minden közös. Számlákat, bevásárlást, kiadásokat felváltva fizetjük, mikor hogy. (Közösen gyűjtögetünk) A férjem többet keres (lejárt a GYED-em, GYES-en vagyok) de nem csinálunk ügyet belőle. Ezt azért írom, mert normál esetben nem külön él meg a feleség, meg külön a férj a saját keresetéből, hanem együtt élnek meg a 2 keresetből.

Tehát, ha a gyereked apja úgy gondolja, hogy amit ő keres, az az ő pénze, és neked csak ad belőle egy kicsit erre-arra, akkor nem vagytok egy család. Így nincs értelme, hogy ő gyűjtögeti a pénzét, neked meg nyomorognod kell, hogy gondoskodj hármótokról.

Az utolsó kommmentedből látszik, hogy nem is akarod ezt a kapcsolatot. Neked nyűg lenne.

Soha nem jutna eszembe az, hogy ne jöjjek össze valakivel, csak mert pluszba neki is főznöm kell, vagy neki is mosni kell a ruháit... És ilyen felfogással tényleg egyedül fogsz maradni öreg korodban is.

A szomorú az, azt sem érted, miért gáz ez a gondolkodás amit itt élőadsz.

Kétgyermekes anyaként azt tanácsolom, csak akkor vállalj második/többedik gyermeket, ha te magad szeretnéd, és egyedül is boldog gyermekkort tudnál teremteni neki a már meglévő gyermekeddel együtt.

Egyébként emellett azt mondom, gyermeket stabil kapcsolatba szabad vállalni, és ha adott ez a párkapcsolat, akkor a világ legjobb dolga egy szerető partnerrel gyermekeket nevelni.

A pénztémát pedig én sem értem...azaz nem értem, mit nem értesz. A közös kassza a közös pénzügyeket jelenti. A férjemmel mi közös kasszán vagyunk, ez azt jelenti, hogy az én fizum és az Ő fizuja is egy (a férjem nevén lévő) számlára megy, amelynek én vagyok a kedvezményezettje, és van társkártyám a számlához. Én nettó 400 ezret keresek, a férjem nettó 260 ezret. Nincs közöttünk feszültség. A legfontosabb havi kiadásainkat rögtön a fizu után elutalja, én kapok minden tranzakcióról sms-t, tehát látom, mi történik a számlával. A havi rezsi, a gyerekek körüli kiadások befizetése után mindig megbeszéljük, van-e vmi fontos, halaszthatatlan kiadás. Ha nincs, kapásból utalja a külön erre a célra nyitott gyűjtő számlárava félretett pénzt. Ami ezek után marad, abból élünk: heti nagybevásárlásokat intézzük, programokra járunk, éttermekbe stb. Ha a férjem megkíván valamit, megveszi, ez rám is vonatkozik. De például a nagyobb kiadásokat (amelyek csak egyikünk kiadásai pl. cipővásárlás, ami nem jön ki 5 ezer forintból, most csak mondtam egy összeget) előre egyeztetjük. Sosem vétózza meg egyikünk sem, akkora szabadsága mindkettőnknek van, hogy eldönthessük, mire van szükségünk. De megbeszéljük, ezzel tulajdonképpen azt éreztetjük egymással, hogy fontos a másik véleménye. Amúgy pedig nincsenek elszállós, irreális vágyaink, terveink.

Normál esetben nem csak te maradsz otthon a gyerekkel.

Nem főzöl többet.

Nem mosol többet.

Normál esetben, ami nálunk van, az úgy néz ki, hogy semmiben nem "segít" a férjem, hanem megosztjuk a feladatokat, felesben. És nincs olyan, hogy azért nem tudok feladatot vállalni, mert több cselédkedés vár otthon. Úgy néz ez ki a gyakorlatban, hogy amelyikünknek plusz dolga van, ahelyett a másik áll helyt, 100%-ban, kérés nélkül.

Egy szereket húzunk, ugyanabba az irányba, azonos erővel.

Hát nem tudom, én a nagyobbik fiamat egyedül neveltem öt éves koráig, azóta együtt vagyunk a férjemmel, közben született egy öcskös is, és azóta már vissza is mentem dolgozni. Nálunk nem evidens az, hogy csak én maradhatok otthon táppénzen. Az megy tp-re, akinek éppen kevesebb a cégnél a munkája. Vagy ha valamelyikünk már sokat volt az elmúlt időben táppénzen, akkor is alap, hogy a másik vállalja be a következő betegséget. De még egy betegség alatt is szoktunk cserélgetni.

Túlóra az én munkahelyemen nem igazán van, de olyan volt már, hogy bevállaltam valami plusz munkát, nem is volt kérdéses, hogy vállaljam-e.

A háztartási munka persze több, ha több ember van a családban, de ahol több felnőtt van, ott elviekben egy embernek kevesebb a munkája, mintha csak egy lenne. Cipőt sem vagy az anya, vagy az apa vesz a gyereknek, ha ők egy pár, hanem ŐK vesznek cipőt.

"Normál esetben miből él meg egy feleség? Kijön a munkabéréből?"

Passz, a kettőnk fizetéséből élünk, fogalmam sincs, hogy hol ér véget az enyém, és hol kezdődik a férjemé.

Ha összekötöd valakivel az életed, az csak akkor fog működni, ha tényleg közös test lesztek, tehát annyira érdekel a másik, mint saját magad. És ami a tiéd, az az övé, és ami az övé, az a tiéd. És ha valamelyikőtöknek el kell tartani a másikat, vagy ha nem teljesít az ágyban, netán meg mer öregedni :), akkor sem lép le, mert már nem éri meg, mert fordítva is lehetne. Szóval csak olyannal kösd össze az életed, akit annyira szeretsz, hogy el tudd viselni ilyen közelről, és persze közös az értékrendetek, terveitek.

Ha jól alakul, együtt tudtok működni, szerintem könnyebb minden téren ketten, mint egyedül.