Csak én látom úgy, hogy katasztrófa az emberek hozzáállása a gyerekesekhez?
Nap, mint olvasható itt gyakorin, hogy ha van egy-egy panaszkodó anyuka, akinek éppen nehéz a gyerekneveléses léte, hogy minek vállaltál ennyit, nem kellett volna, felmérni, mire vagy képes stb.
Én úgy gondolom, hogy mindenkinél előfordulhat túlterhelt időszak. Még a legjobb tervezés mellett is. Teljesen természetes, majd jönnek más idők is. Általában a kisgyermekes anyukák a legfáradtabbak és vannak ki a legjobban.
Miért kell beléjük rúgni? Hogy edd meg, akkor amit megfőztél? Minek szültél?
Szerintem az emberek támogatni kellene egymást a családban. A gyerekek a jövő, minden egyes gyermek, baba. Ők lesznek, akik szebbé fogják tenni a jövőt, házakat emelnek, kórházakban gyógyítanak, szállítmányozzák az ételt stb.
Örülni kellene, hogy a nehézségek ellenére is sokan vállalják a gyereket és viselik a nehézségeket. Mert igen ez sok öröm, de sok nehézség is.
Nagyon önzőnek látom a mai világot, mindneki csak az okos telefonjába van belebújva az igazi értékek pedig elfelejtődnek.
Nem szoktak hozza az emberek a gyerekekhez maguk korul, a korosztalyukkal vannak altalaban egyutta suliban, felnonek, szinte nem is latnak kisgyereket, mert mar nem nagycsalados formaban elunk. Aki ismeri, tudja, milyen egy kisgyerek, az altalaban elfogadobb, de nagyon sok ember nem tudja, milyen eletkorban mi a normalis, meg a rahagyo neveles vagy tul szigoru gyerekneveles azt is eredmenyezi, hogy a gyerekek is kevesbe egyuttmukodoek, nem tudja sok szulo, hogyan kell hatart szabni kedvesen, de hatarozottan, hogy a gyermek megtanulja, hogyan illik viselkedni. Emellett sok a viselkedeszavaros gyermek is, a szulok dolgoznak, nincs ra eleg idejuk, stb.
Szoval ez egy osszetett problema. En oszinte leszek, azota lettem turelmesebb masok gyerekeivel, miota nekem van sajatom. Elotte nem sok tapasztalatom volt kisgyerekkel, csak annyit lattam, hogy hangosak szaladgalnak, sok szulo meg rajuk sem szol, hagyja, hogy rosszalkodjanak. Most sem vagyok oda a szeretteim gyerekein kivul mas gyerekeiert, de mar megertem a faradt szuloket. Tinikent en is inkabb belebujnek az okostelefonomba, minthogy mas gyerekevel foglalkozzam. Ilyen sajnos a mai szocializacio, nem szoktuk meg a gyerekeket a kozvetlen kornyezetunkben.
És az egyszerű "mi a kedvenc lányneved?" kérdésre beíró egyszerű választ (pl. Erzsi), miért kell sza.rrá lepontozni?
Ide a kevés szexet kapó frusztrált sárkányok írnak, akik a lepontozásban meg a bunkó válaszaikban élik ki magukat. A másik nagy tábor meg a "comb zsibbadós" kategória. A színvonal a béka se.gge alatt van az oldalon.
Azért ne vonj le messzemenő következtetéseket a gyakoriról.. Itt van 10-15 nő, és 1-2 terhességgel tőrbecsalt férfi, aki frusztrált megkeseredett, idegbeteggé vált, gyerekgyűlölő, és egyben felnőttgyűlölő, röviden embergyűlölő és rohadtul ráérő, a szóhasználatukról, a stílusukról jól beazonosítható 10-15 emberről van szó. "vísitoznak" (ez jellegzetes szó), felrúgják a pincért az esküvőn, "inkább állatot, az feltétlen szeret", nem visít", "az állatot menteném, nem a kölköt, ha úgy adódna, mert a kölök lehet hogy rabló lesz:D)) , a másik meg "gagyarászik" "édibédi", mintha ha szülők így beszélnének)stb
- elég baj ez nekik, és itt nem is fognak ebből kigyógyulni,
sajnálom őket, mert nehéz lehet így élni...
Jobbulást nekik!
Őszintén szólva az itt panaszkodók legtöbbje magának is köszönheti hogy úgy él, ahogy. Pl. nem fektette le a feladatokat a férjével hogy ki mit vállal, hanem maga csinál mindent, és mártírkodik.
Aztán: Tény és való, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér! Hányszor olvasok itt olyat, hogy anyuka kivan mert nincs énideje, de benyögi hogy 4 hónapos terhes...miért?! Ha kettővel nem bírok, miért húzok lapot 21-re és szülöm a harmadikat? Ahelyett, hogy visszamenne dolgozni és meglátja bírja-e a kettővel az életet, és ha igen, AKKOR jöhet a kövi. De nem, az van, hogy zsupsz amint lábra állt az aktuális legkisebb, már fejest ugranak az ágyba apával és nyomatják a következőt...aztán jön a sirám-áradat.
Harmadik: a legtöbb kérdést nem vadidegwn netezők oldják majd meg, a férjjel kéne tán kommunikálni, de az nem erősségük. Csak panaszkodnak mert várnak egy kis sajnálatot, ahelyett, hogy kommunikálnának otthon, és ha már nem gondoltak át kellőképp mindent, akkor utólag igenis osszák el a melót vagy ne főzzenek naponta 3 fogást!
Én nem hiszek abban, hogy a mártír típusokon a buksisimivel segíthetünk. Nekik inkább ki kell nyitni a szemüket, hogy igenis beszéljenek a férjjel ahelyett hogy itt nyígnak mert ezutóbbi nem segít.
Én nem tudom más gyerekét miért kéne ajnároznom. Attól, hogy gyerek nem lesz számomra csodálatos, ha éppen rosszul viselkedik. Nem szoktam amúgy megjegyzéseket tenni rájuk, mert elhiszem,hogy a szülő sem jókedvéből hagyja ordítani, de attól még marhára idegesítőek tudnak lenni.
A segítségnyújtás más kérdés, de ott nem csak a gyerekesekkel szemben van gond, hanem mindenkivel. Az emberek baromira nem segítenek egymásnak, persze tisztelet a kivételnek.
már itt vannak az ember- és gyerekgyűlölők - egyébként 24 órában itt vannak a "gyerekvállalás, család" helyeken-
és pontoznak,pontoznak, visítozva pontoznak, mint az őrült, ki letépte láncát
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!