Azok az Anyàk akik alig mennek valahova a babàval mondvàn nincs rà a kicsinek igénye, meg veszélyes stb. stb. azok tényleg komolyan gondoljàk, hogy pl. egy strand veszélyes vagy mi az igazi ok?

9: Amúgy én is mérges vagyok ezért, csak már megtanultam elengedni. Sajnos az ovi ugyanez a kategória, simán beviszik a göthös gyereket, nem tudsz vele mit csinálni.

10: nem csak strandra lehet menni, korántsem kizárólag arról beszéltem...

Ehhh...szegeny 3.gyermekem...a valaszokat olvasva elegge sanyaru sors jutott neki.

1,5 hetes koratol reggel/delutan 1-1,5 orat setaltattam a nagyokkal/nagyokert oviba,suliba a rengeteg gyerek koze.esoben,hoban,szelben,40fokban....

Meg boltba is jartam vele...

4 hos volt mikor elmentunk strandolni csaladosan,kutya baja nem lett.baromira elvezte.jokat aludt az arnyekban,termoszban vittem forro vizet a tapszerhez,azon sem problemaztam.

Ja,3 hos volt pontosan mikor 1,5 oras autoutra mentunk kulfoldre sogornom diplomaosztojara,a 40 fokban,egesz napos program volt.ott is termoszban forro viz,kellemes lenge jol szellozo ruha ra es annyira jol elvolt.egy hangos szava nem volt egesz nap.

Balcsin 15 hosan volt eloszor,kis nyari kalap,50 es naptej es had menjen.a deli orakban aludt az arnyekban.baromira nem zavarta a sikoltozas,a fagyis neni kis kocsijanak a csenegoje,a kukorica arus kiabalasa es semmi mas sem.

Mondjuk en az elso kettot sem feltettem,csak ugye veluk annyiban mas volt,hogy a 27 honap korkulonbseg miatt azert hasonlobbak voltak az igenyeik.

De egy 7 es 9 evesnek mar joval masabbak az igenyei mint egy picikenek.

Voltunk bucsuban,majalison,allatkertben mindenfele programon a pici elso fel eveben.es azota is.

Mindharom gyerekem makk egeszseges,evi 1-2 orrfujast leszamitva nem is betegek.sokat mozognak,imadnak a szabadban lenni.nem a szobajukban kuksolnak a tv,tablet,telefon elott gornyedve.

Nem vagyok biztos benne, hogy rám vonatkozik a kérdés, mert nem ültem folyton otthon a gyerekkel, azonban az tény, hogy nem hordtam baba-mama klubokba, strandra a gyerekemet, sőt, a játszóterezést is a lehető legritkábban vállaltam be.

Mivel számos kisgyerekes rokonunk, barátunk, szomszédunk van, és kertes házas környéken lakunk, sokat volt a szabadban és találkozott is más gyerekekkel már ovi előtt is, jártunk/járunk kirándulni, stb.

Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel a bolygón, de az a helyzet, hogy én magam viszolygok az olyan programoktól, ahol összegyűlik egy halom ember. Próbálkoztam csiribiri táncházzal egyszer, de képtelen voltam ellazulni egy olyan helyen, ahol egymást tapossák a szülők, hogy körtáncot járhassanak a gyerekeikkel. Strandra sem jártunk soha, számomra kínszenvedés volna egy totyogó után szaladgálni naphosszat. Nyaralni is a családunkkal és/vagy barátainkkal járunk olyan helyre (tóhoz, folyóhoz, tengerhez), ahol kevés ember van, és vízparti a szállás.

Ennek ellenére a gyerekem nem lett antiszociális (már tizenéves, így elég jól látható), érdeklődő, széles látókörű, nem „éleképtelen”, megtanult úszni, és egyébként is imádja a vizet, egy patakparton napokat eljátszik a barátaival. Az tény, hogy ő is jobban szeret a természetben lenni kevés emberrel körülvéve, mint mondjuk egy tömegrendezvényen.

Azt gondolom, hogy ahogy mondani szokták, a boldog gyerekhez szükséges egy boldog anya is, így a mi esetünkben az lett volna abnormális, ha ráerőszakoljuk magunkra az olyan programokat, amiktől viszolygunk. Szerintem mindenkinek azt kell csinálnia, ami belőle jön, egy gyereknek pedig az a normáis, amit a szülei csinálnak, és semmivel nem lesz kevesebb, ha tömegrendezvények helyett madárgyűrűzésre jár vagy hegyet mászik…