Ha véletlenül esnél teherbe, hány éves kor felett tartanád meg?

Mindig nagyon odafigyeltem a megfelelő védekezésre.

De 25 éves voltam, amikor úgy éreztem elértem a lélektani határt és ha becsúszna megtartanám egyedül is. Ettől még továbbra is odafigyletem a védekezésre.

Így akkor estem teherbe mikor valóban akartuk, 29 évesen.

25-26 éves koromban jött az az érzés, hogy még ugyan nincs tervben, és teszünk is róla, hogy egyelőre ne sikerüljön be, de ha ennek ellenére is becsúszna, akkor azt a sors akarta, örülök neki és megtartom. Akkoriban már a párommal éltem, befejeztem a főiskolát és volt munkám. De mivel védekeztünk, nem is csúszott be!

Korábban nem tartottam volna meg, mert mindig is rettegtem tőle, hogy anyám nyakára szüljek, és ő nevelje helyettem. Nekem nem is engedett volna beleszólást, ami rettenetes trauma lett volna számomra.

9-es, marha jó lehet a gyerekedned, hogy úgy neveled te nélküle is boldog lennél a férjeddel és nem számítana, ha ő nem lenne, mert nem a gyerek a világ közepe.. Te jézus!

Bocsánat, de ezen nagyon kiakadtam, mert az egy dolog, ha valakinek nem lehet gyereke és ezzel vígasztalja magát, de akinek van!? És mégis így érzi?

Nincs becsúszott gyerekem, addig nem is volt párkapcsolatom, amíg nem éreztem úgy, hogy egy esetleges becsúszott babának az érkezésére felkészült lennék. Onnantól pedig igazából nem is lehetett volna becsúszott, hiszen mindig a fejemben volt, hogy az esélye megvan, de mivel védekeztünk ugye nem lett.